Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
-a Forrásközlés a-Acta Papensia XVIII (2018) 3-4. SZÁM sértse. És ebben a személyzet is hasonlóképpen viselkedett. Ami nálunk nagy szó volt, mert elég nagy személyzete volt az édesanyánknak, és a mellette, mint már leírtam, a kisebédlő a konyha mellett volt, és ha vendég nem volt, itt reggeliztünk, ebédeltünk, uzsonnáztunk261 és vacsoráztunk. Egyszóval: meg tudták volna bontani a családi hangulatot. De akkor még a személyzetnek más volt a lelki felépültsége — pedig az édesanyámnál könnyen kiszaladt egy-egy pofon a részükre — és mégis nagyobb volt a respektus, és a családi hangulathoz való alkalmazkodás. [Napirend, családi élet, 1848 emlékezete] Ez a kis ebédlő volt a színhelye az intim családi együttesnek. Ovális alakú, kihúzható ebédlőasztal, ami ebédnél, vacsoránál mindig ki volt húzva. Különben összetolva állt. Az iskolába menő gyerekek külön reggeliztek. A rendes reggeli tejeskávé, kifli vagy zsömle [volt]. Mi, gyerekek a zsemlét kultiváltuk. Télen szalonnát is kaptunk még hozzá. Tízórait ettünk, vagy az iskolába vittük. Rendesen 1 órakor ebédeltünk. Abban az időben a hivatalok is, és az iskola is, úgy oszlott meg hivatalos időt illetőleg, hogy délelőtt is, és délután is volt hivatal, illetve iskola. Az édesapám hivatala 12-ig tartott, de ő bent maradt tovább, mindig a hivatalából hívtuk ebédelni, ha már befőzték a levest. Reggel ő igen korán kelt, nem is tudom, 5 órakor, vagy 6 órakor, és szájmosás után a hivatalába ment. 8 óra körül jött vissza, akkor megmosakodott, rendesen felöltözött, megreggelizett, és azután elment rövid időre sétálni. Rendesen a Plosszer-sétányra. Ha tél volt, akkor is, csak ilyenkor mindig tett a zsebébe madárétket és ezt az ő rendes helyein elszórta [a] madaraknak. Nagyon szerette a természetet, és mindenkin, még a madarakon is segített, ha azok segítségre szorultak. A sétájából egyenesen a hivatalába ment, hacsak valami oka nem volt a lakásba jönni. Mire hivatalába ért, már egy sereg ember várt rája. Az ő alispánsága alatt nem volt még egy olyan frekventált épülete a városnak, mint a vármegyeháza, mert bizony nem történt semmi fontosabb esemény egy családban sem, amit előbb meg nem beszéltek az édesapámmal. Erre a nagy bizalomra az ő előéletével szolgált rá az apám, mert bizony az utódjára már rá sem néztek. A tanácsok, amiket adott, azok mindig beváltak, és így mindenben mindig a szava után mentek. Volt is emiatt elképzelhetetlen 261A kéziratban: uzsonnyáztunk, javítottuk. 363 -
