Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
-s Szemle 2-Acta Papensia XVIII (2018) 1-2. SZÁM A harmadik fejezet (Eszmei alapvetések) rávilágít arra, hogy a magyar történetírás már elemezte az 1947-es koncepciós pereket és cáfolta, hogy a Közösség meg akarta dönteni a demokráciát. A szerző saját kutatásai alapján úgy látja, hogy a Közösség olyan titkos társaságként szerveződött, amely a maga eszközeivel a magyar érdekeket és a nemzeti szuverenitást szolgáló törekvéseket támogatta. Bázisa a középosztály volt, melyben kiemelt szerepet játszott az elsőgenerációs értelmiség, amelyet a magyar származás vagy a magyar öntudat, a sorsközösség vállalása kötött össze. A magyar fajvédelem nem biológiai fajelméletet, hanem a nemzeti érdekek feltétlen szolgálatát, szellemi-érzelmi kötődést, szociális érzékenységet és elkötelezettséget jelentett a tagok számára, melyet talán a népi írók fejeztek ki leghatásosabban. A Közösség egyike volt a Trianon után működő azon kevés titkos társaságnak, amely konspirációs eszközekkel kívánta elérni, hogy az általa támogatott, megbízható, „cselekvő” személyek vezető állásba jussanak és öntevékenyen szolgálják célkitűzéseit. A negyedik fejezet (Titkos szervezet) a Horthy-rendszerben működő tucatnyi titkos társaság egyikét, a Magyar Közösség létrejöttét és működését mutatja be. A Közösséget a kettős monarchia összeomlása után feltehetőleg az Erdélyből áttelepült értelmiségiek alapították. Az alapítókról, a kezdeti évekről szinte semmit sem tudunk meg a kötetből. Hiányzik annak részletesebb kifejtése, hogy miért titkos társaságot hoztak létre, s azt miért társadalmi szervezetek fedésében működtettek. Jó lett volna arról is olvasni, hogy viszonyult e szervezet a szabadkőművességhez. Tény, hogy az 1930-as évek elejére több száz tagja volt, jól szervezett asztaltársaságként működött Rákosi Jenő postatiszt vezetésével a balatonszepezdi Rákóczi Balatonfürdő Egyesület védőszárnyai alatt. 1938 után a közösség a magyarság összefogását segítő Honszeretet társadalmi egyesületet választotta fedőszervül. Az 1938-as átszervezés irányítója és a Közösség szellemi vezetője, Kémeri Dezső, és több (nyilván számos) tagja is szabadkőműves volt, így nem véletlen, hogy az 1945 után „Harmath András” fedőnevű ügynök (valójában Sóvágó Gábor) a társaság működési módjában „szabadkőműves gyakorlatot” (86.) vélt felfedezni. A Közösség az ősi magyar társadalom mintájára épült fel: a tagok („polgárok”) 10-15 fős családot, a családok 7 nemzetséget, 7 nemzetség egy hadat, a hadak törzseket alkottak. 1944 márciusáig, a német megszállásig három budapesti, négy vidéki had szerveződött, amely egy törzset alkotott. A Közösséget 7 tagú Vezértanács irányította, amely a megüresedett helyeket maga töltötte meg. 1938 után a fővezéri tisztséget Vásárhelyi Zoltán, a szellemi vezető tisztségét Kémeri Dezső viselte. Az adminisztratív feladatokat Fáy Aladár titkár, Arany Bálint jegyző végezte. A szervezet működését, mint a Közösség szolgája, Kiss Károly irányította. Az egyes országrészeket a Vezér201
