Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
-a Szemle AcTA PaPENSIA XVIII (2018) 1-2. SZÁM tanács által létrehozott Vidéki Bizottság kormányozta. Egy-egy terület (Alföld, Dunántúl, Erdély, Felvidék) élén egy-egy területi hadnagy állt. Közülük Péter Ernő emelkedett ki, aki dunántúli hadnagyként egyben országos szervezőként is dolgozott, és a Közösség vidéki szolgájának, adminisztratív vezetőjének számított és nagy tekintélynek örvendett. A vidéki helyi közösségi vezetők közül a szerző név szerint Szabó József győri evangélikus és Döbrössy [helyesen: Döbrössy] Lajos szombathelyi református lelkészeket említi, kiemelve, hogy a vidéki közösségi családok élete bensőségesebb volt, „a baráti társaságok légkörét idézte.” (105.) A családoknak két formájuk volt: a szervezet gyakorlati működtetését ún. munkacsaládok végezték, melyeket a Kiképző Had fogott össze, adminisztrációjukat pedig a Központi Iroda végezte. Az ún. sátorcsaládok szakmák, érdeklődési-tevékenységi körök szerint szerveződtek. A társaság tagjai csak önálló egzisztenciával rendelkező, megbízható, káros szenvedélytől mentes, magyar származású férfiak lehettek. Beszervezésük két tag ajánlására történt, felavatásuk során esküt tettek. A felavatás után 6-8 hónapos tanfolyam (szeminárium) jellegű kiképzésben vettek részt. Akit nem vettek fel, mert nem felelt meg a kritériumoknak, de hasznosnak tartottak, a szimpatizánsi körbe sorolták. A tagok egyenrangúak voltak, egymást testvérnek szólították és tegezték. Tagdíjként fizetésük 2%-át fizették. A vezetők a Közösség szolgáinak számítottak. A tagok számát a vezetők 3000 körülire tették. A tagság 80%-a értelmiségiekből állt, 60%-a főiskolát vagy egyetemet végzett. A szervezetben politikai és gazdasági elit, a munkásság is képviseltette magát, a parasztság viszont nem. A tagok több mint 70%-a a fővárosokban élt, de a Közösség tagjai, kapcsolatai révén minden megyében, minden nagyobb településen jelen volt. A tagokat a Honszeretet egyesület tagnévsorában titkos kóddal jelölték. Jellemzésük a Közösség által fenntartott tízezer példányban megjelenő Magyar Élet c. folyóirat és az ötezer példányos Magyar Út c. hetilap előfizetői jegyzéke segítségével történt. (Vidéki orgánumának a debreceni Tiszántúl és a kecskeméti Hajnalodik számított.) A tagok egymást csak szűk körben ismerték, vezetőik is rejtve maradtak, ezért az államvédelmi szerveknek sok munka árán is csak egy 1000-1200 fős lista összeállítására voltak képesek. A Magyar Közösség társadalmi befolyását közvetetten, széles körben érvényesítette. Tagjai a különféle társadalmi egyesületekben, az egyesületek vezetőségében éppúgy jelen voltak, mint a közigazgatásban, gazdasági és politikai életben. A Közösség üzleti vállalkozásai (nyomda, könyvkiadó, kereskedelmi ügynökség), szociális tevékenysége (fiúotthonok létesítése, üzemeltetése) révén is beágyazódott a társadalomba. Az ötödik fejezet (Szellemi háló) azt bizonyítja, hogy a koncepciós per egyoldalú beállításával szemben a Közösség tagjaira nagy hatást gyakorolt a 202
