Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

-a Kisebb Közlemények 3-Acta Papensia XVIII (2018) 1-2. SZÁM

hozzájárultak. Rendkívül élvezetesen, gazdag és változatos példákkal élve mutatja be a Szerző a dologi jog ezen területét. Az újabb alfejezetben pedig rámutat a közös udvarok kialakulásának területére, meghatározza a közös udvar fogalmát, elterjedtségét, majd kutatási módszerét, amelyhez néprajzi és jogi vizsgálatokat egyaránt alkalmazott, felhasználva a levéltári forrásokat. Világosan elkülöníti a közös lakóházat, közös udvart és közös kertet. Sárkeresztesen 27 közös udvar volt, döntően a Fő és a Kis utcákban. Kialakulásukban szerepet játszott a szalagtelkes településszerkezet, az öröklési jogszokások és a megnövekedett népességszám, amellyel nem volt arányos az anyagi lehetőség. Gazdag adatokkal mutatja be a közös udvarok mindennapi életét, az alkalmazkodás meglétét és az ennek hiányából eredő gondokat.

A falusi földközösségek egyikét a legelőközösség jelentette, kialakulásának történeti folyamatát a hatályos törvények ismertetésével felvázolva rámutat arra a folyamatra, amelynek eredményeként a legelőközösségből legeltetési társulat született meg törvényileg szabályozott rendtartással, a birtokosok közgyűlésével és tisztségviselőivel, az általuk megszabott renddel, fizetett alkalmazottakkal (csőszök, pásztorok), meghatározott feladatokkal (apaállatok beszerzése, ellátása, kutak fenntartása). Tudvalévő, hogy a XIX. század második felében a legelőjogot az úrbéri telekhányadok arányában osztották fel. Legeltetni csak a legeltetési jogot birtoklóknak lehetett. Az úrbérrendezés során a volt úrbéresek tulajdonába került erdők voltak az erdőközösségek vagy közbirtokossági erdők. Sem ezek, sem a káposztáskertek, kenderföldek nem mondhatók jelentősnek a faluban.

Fontos szerepet játszott azonban Sárkeresztesen a szőlőterület a rajta lévő épületekkel és gyümölcsfákkal. A hozzá való ragaszkodás nem véletlen, hiszen már a jobbágyvilágban is sajátos helyzetű volt a szőlőhegy, kedvezően birtokolhatták, örökölhették a jobbágyok, önálló birtokrészként létezett. Maga a szőlőterület autonóm volt, ügyeit a birtokosok közössége intézte, 1894-től törvényileg szabályozott rendelkezésekkel megalakított hegyközséggel, választott tisztségviselőkkel, a hegyközségi tagokra háruló kötelezettségekkel.

Érdekes része a tulajdonszerzésnek és birtoklásnak a találás. Az ilyen dolgot 8 napon belül át kellett adni eredeti tulajdonosának, annak hiányában a hatóságnak, ámde egy év után a megtaláló 32 esztendeig birtokolhatta. Az eredeti tulajdonos igazolással vehette át a talált dolgot, a megtalálónak az 1930-as évektől találói díj járt. Sárkeresztesen nagyobb találásról nem tud a Szerző.

A következő kiterjedt részfejezet a kötelmi jogot tárgyalja. Adásvétel címmel az eladó és a vevő között létrejött jogügyletet elemzi, amely ingókra, ingatlanokra-s 169 S-