Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
-s Kisebb Közlemények s-ACTA PaPENSIA XVIII (2018) 1-2. SZÁM (dolgok) és jogokra vonatkozott. Az adásvétel körében legnagyobb értéke az ingatlanoknak volt. Változatos példák felsorolásával történeti visszatekintésében a Szerző kitér a középkori eredetű elővásárlási jogra, törvény nélküli elővételi jogra, az alkura, a megállapodásra (kézfogás), az áldomásra, a foglalóra és sárkeresztesi gyakorlatára, amely a szóbeli megállapodást tette biztossá. Az írásba foglalt szerződéskötést, a fizetés és a birtokbaadás követte. Valamely dolognak vagy jognak az átruházása a csere, amelynek tárgyát Sárkeresztesen nemenként változó ingóságok jelentették. Elsősorban a nők cseréltek: baromfit, tojást, vetőmagot, palántát, lisztet. Nagyritkán fordult elő ingatlancsere. Sajátos formát jelentett a földműves és a kézműves között történő csere, mint pl. a gabona és munkaeszköz, termény és fazekasáru, gyümölcs és gabona cseréje. A házaló kereskedők, a búcsús mutatványosok ugyancsak cserével éltek. A jogban különbséget tesznek a kölcsön (ingóság, pénz kamatra) és haszonkölcsön (ingó vagy ingatlan dolog ingyenes használatra megadott ideig) között, de Sárkeresztesen ezt nem ismerték. Mindkettő esetében kölcsönről beszéltek, amely lehetett élelmiszer, fűszer, lakodalomban edények, gazdálkodási eszközök, szerszámok. Minden ilyen kölcsön a bizalmon alapult. Létezett a hitel, amit viszont kizárólag a pénzre értettek, de ettől rendkívüli módon óvakodtak, csak kényszerből éltek vele. Az ajándékozás hivatalosan szerződéskötéssel történt, ámde ennek Sárkeresztesen hiányzott a gyakorlata, viszont szokásjogként létezett. Gelencsér József remek képet nyújt az ajándékozást megelőző mérlegelésről, a szándékokról, az illendő arányosságról: szól a herdálásról, a zsugoriságról, a gavallériáról. Az ajándékozás alkalmait hét pontban foglalja össze. Az ajándékozásban többek közt az is szerepet játszott, hogy a megajándékozott az ajándékozóval milyen családi, rokoni kapcsolatban állt. Az ajándékozás általában megtisztelést, megörvendeztetést jelentett. Létezett az ajándékcsere is (komatál, menyasszonytánc). A Szerző sorra veszi az ajándékozás alkalmait. Leírása alapján színes kép tárul fel. Talán nem jut eszébe senkinek, hogy ez is a népi jogélet területéhez tartozó ősi hagyomány. Összefoglalóan annyit állapíthatunk meg, hogy minden örömteli ünnep maga után vonta az ajándékozást, erősítve a kapcsolatokat. A jeles napi szokások, a névnapi köszöntők, a munkavégzés, különös buzgóságból pedig az egyház megajándékozása is ide tartozik. Közokiratba foglalt jogügyletet jelentett a második házasság esetén történő ajándékozás, amivel a hátramaradó házastárs jövőjét igyekeztek biztosítani.