Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
-s Műhely *■ Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám A korabeli források elemzése elrettentő adatokat mutat. Tóth István György munkáiból28 megtudjuk, hogy „A 17-18. századi paraszti lakosság még sohasem fogott tollat a kezébe, mert még sohasem lépte át az iskola küszöbét”. Az írott kultúra, az írott szöveg jelen van a XVII-XVIII. századi jobbágyfaluban, de írni és olvasni csak kevesen tudtak. A XVII. századi Vas megyéből 611 paraszti kézből kereszttel azonosították magukat, egyetlen egy aláírás található, a XVIII. században csak néhány aláírás. A történész Vas megyében 70 faluból 1600 keresztet, és csak 40 aláírást talált az iratokon. Az iskolalátogatási iratok alapján a XVIII. század végén a Vas megyei parasztságnak csak mintegy 20%-a tudott olvasni. Az olvasni tudást országosan az 1770-es felmérés és józsefi népszámlálás alapján mintegy 25 %-ra becsüljük. A vasmegyei kisnemesek végrendeletei alapján megállapítható, hogy mintegy egynegyedük tudott írni. Jobb volt a helyzet Veszprém megyében, ahol 1797-ben a 257 lovas nemesi felkelő 49,42%-a tudott írni olvasni, 17,12%-a olvasni és csak 33,46%-a volt teljesen anafabéta. Az eredmény azt mutatja, hogy a nemesi közösségekben fejlettebb volt az írásbeliség, korábban felismerték az iskolai képzés jelentőségét.29 A csetényi tűzkár-jegyzékből (1802) azt is meg lehetett állapítani, hogy a 29 jobbágy közül 6 személynek (21%) volt egy vagy több könyve. Az elemzés arra is rámutatott, hogy a közel 900 lelkes bakonyi református faluban a lakosok mintegy ötödének lehetett könyve, minden tizedik embernek bibliája.30 Az oktatás- és neveléstörténetből tudjuk, hogy az első Ratio Educationis (1777) csak a XIX. század elejére kezdett beérni. A protestánsok helyzetét nagyban javította II. József türelmi rendelete, amely lehetővé tette, hogy egyházközséget szervezzenek, templomot építsenek, iskolát állítsanak fel. A protestáns vidékeken egyre-másra épültek az iskolák, de az írni-olvasni tudók aránya csak lassan emelkedett. 1870-ben, az első hivatalos népszámlálás idején a szűkén vett Magyarországon az analfabéták aránya 51%, Erdélyben 78%, Horvát-Szlavóniában 84% volt. Az analfabétizmus a XX. században is megoldandó társadalmi probléma maradt. Felszámolását hazánkban nagyban elősegítette az Eötvös-féle népiskolai reform. Az elmondottakból kitűnik, hogy a reformáció a nép körében az alsópapság közvetítésével, prédikációkkal, szóbeliségben terjedt.31 A református templo28 xóth 2002. 31-39. 29 HUDI 2009. 78. 3° Uo. 86-87. 3' A prédikáció szerepéről lásd: WEISSBRICH 2009. 11
