Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 1-2. szám - Műhely - Németh Balázs: Beythe István karácsonyi ünnepköri igehirdetései (1584)
-г MŰHELY sАСТА PaPENSIA XVII (2017) 1-2. SZÁM Beythe igemagyarázatának szerkezete és formája teljesen eltér korabeli tiszántúli lelkészek igehirdetési gyakorlatától. Míg Beythe igehirdetései az óegyházi rendtartás textusaihoz igazodnak a Missale Romanum szerint, és így a perikópa rendtartását követik, amit már a kötetek címe is elárul, addig a Tiszántúlon és Északkelet-Magyarországon a reformátusok elítélték a perikópa szerinti igehirdetési rendszert és ezzel szemben a lectio continuát követték. Ez a kívánalom olvasható a Debrecen-Egervölgyi Hitvallásban (1562), a Gönczi Zsinat (1566), és a Debreceni Zsinat (1577) végzéseiben.15 Beythének a tiszántúli reformátusoktól való elhajlása és a perikópa rendszeréhez való igazodása harmonizáló teológiájával áll szoros összefüggésben. Az eltérő felfogás a karácsonyi ünnepkör különböző egyházi ünnepei értelmezésében is megmutatkozik. A reformátusok a Tiszántúlon a vasárnapon kívül csak oly ünnepeket fogadtak el, melyek közvetlenül Krisztus személyével és megváltói munkájával voltak kapcsolatban - ahogy ezt olvashatjuk a Debrecen-Egervölgyi Hitvallásban (1562), a Gönczi Zsinat (1566) és a Hercegszől- lőssi Kánonok (1576) szövegében.16 Beythe ezzel szemben a lutheri ünneprendet követte és a karácsonyi ünnepkörben a következő ünnepnapokra írt prédikációkat: a négy advent vasárnapjára, a karácsony délelőtti és délutáni istentiszteletre, Szent István, Szent János napjára (dec. 27.), az aprószentek napjára (dec. 28.), a karácsony utáni vasárnapra, kiskarácsony napjára (az újév régi neve) és vízkeresztre (január 6.). Mindezt harmonizáló teológiája szellemében cselekedte. Beythe az ünnep jellegétől függetlenül mindig Krisztus megváltói munkájáról hirdette az igét. Az ünnepnapokkal kapcsolatban Luther hatására azt is mondotta, hogy a szenteket nem szabad imádni, de életük példa lehet. Ezért sok szentnek szánt vasárnapon ebben a szellemben prédikált. Az igemagyarázat, ill. a prédikáció formájában is különbség van a tiszántúli Meliusz és a nyugat-dunántúli Beythe között. Míg Meliusz prédikációiban versről versre haladva magyarázza az alapigét, Beythe ezzel szemben az igehirdetés bevezetésében röviden szól a prédikáció mondanivalójáról, tartalmáról, valószínűleg a prédikátor informálása végett, azután közli a bibliai textust a Vulgata alapján, az ő saját magyar fordításában. Ezután kezdődik az igemagyarázat: „Micsoda a summája?” — teszi fel a kérdést. Ezt követik a „tanulságok”. Ha a summának és a tanulságoknak több része van, úgy egyenként, pontokba szedve taglalja őket. Az igemagyarázat mindig egy összefoglalással és '5 KISS 1881. 334. 443- 57116 MSS 1881. 278. 444. 676-677.
