Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 1-2. szám - Műhely - Németh Balázs: Beythe István karácsonyi ünnepköri igehirdetései (1584)
-= MŰHELY sACTA PapENSIA XVII (2017) 1-2. SZÁM Isten dicséretével zárul. Ilyen beosztásban írta a híres író és evangélikus püspök, Bornemissza Péter is prédikációit.17 Ennek a stílusnak, mint már föntebb is említettem, nem az esztétikai ékesszólás, hanem a hitre való nevelés volt a célja, hogy „az együgyüek megértsék Isten igéjét”. Beythe sok más XVI. századi református teológushoz hasonlóan, a humanizmus nevelési elvét vallotta: valamit megtanulni azt jelenti, hogy azt sajátunkká tegyük. Ezt vonatkoztatta Beythe a hitre is. Az érthetőség szempontjából Beythe igemagyarázatai képszerűek voltak. így kívánt bizonyos absztrakt teológiai fogalmakat a hívek számára érthetőve tenni. Maga a nyelve is népszerű volt, mert ő-ző dialektusban írta igemagyarázatait. Ez volt szülőfalujának, a dél-baranyai Kő helységnek a nyelvjárása.18 Az érthetőség szempontjából Beythe sűrűn használta a reneszánsz kedvenc retorikai módszerét, az allegóriát, ami a korabeli költészetet is jellemezte. Beythe szinte minden ótestámentumi történetet, mint Krisztusra mutató jelet értelmezett, a jászol a karácsonyi történetben számára Isten igéje, mert ott volt az étel található. Ha a bibliában aranyról történik említés, az a „tudomány tiszta voltát” példázza. Sokszor az allegóriákat, mint a polémia eszközét használta, pl. az engesztelő oltár Krisztus maga, de nem a templomi oltár. Vagy a „szűz” szó nem a papi nőtlenségre utal, hanem a lelki megtisztulást jelenti. Az áldozat pedig csak Krisztusra vonatkozik, de nem a misére. A kenet nem más, mint a keresztyén gyülekezet nyomorúsága és Krisztus halása „amenynek mint drága kenetnek csöppjével meggyógyulunk és megtartatunk”. E néhány példa az allegória világából is nyilvánvalóvá teszi, hogy Beythe ott, ahol polémikusán is nyilatkozott, puhább volt, mint a debreceni püspök, Mélius. Lehetséges, hogy ez a nyugat-magyarországi speciális helyzettel magyarázható, ahol a katolikus egyház még jelen volt — akár egyes főurak személyében, akár a győri püspök működésében. Ha például Beythe karácsony ünnepköri igemagyarázatának tartalmát vizsgáljuk, feltűnik, hogy igemagyarázatai az ünnepeket egy nagyobb összefüggésben, mint a megváltás és a megigazulás részeinek tekintették. így prédikációi mentesek voltak minden romantizáló, részleteket kidomorító képszerűségtől. Beythétől távol áll az a plaszticitás és drámaiság, ami pl. a kor művészettörténetében a karácsonyi képeket jellemzi. Beythe igemagyarázatait nem Dürer 17 SCHULEK 1939. 296-305. 18 ABAFFY 1954. 246-254., FEKETE 2014. 41-66. 6
