Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.2. rész: Tanulmány)
s MŰHELY sAcTA PaPENSIA XVII (2017) 1-2. SZÁM * * * Végezetül próbáljuk összefoglalni, vizsgált korszakunkban mi jellemezte a lelkésszé válás folyamatát, és milyen teológiai tartalmat hordozott az exmissio és az ordinatio kifejezés! Mivel ebben a korszakban végig működött püspök az egyesült egyházkerületben, ugyanakkor azonban az egyházi gyűlések tartásának legitimitása továbbra is bizonytalan volt, a lelkésszé válás folyamatának teljessé válásához elengedhetetlennek tartották a püspöki kézrátételben való részesülést. Az 1760- as évek végéig azonban igen sok időnek kellett eltelnie, míg a legtöbb lelkész eljutott idáig (pl. a Torkos-összeírásban szereplő, vagy az 1743-ban és 1746-ban szentelt lelkészek esetében). A korszak második felében ez az idő 1-3 évre rövidült le (pl. az egyházkerületi jegyzőkönyvben előforduló lelkészek). Míg a korszak első felében a folyamat általában három lépcsős volt (korlátozott felhatalmazással járó esperesi exmissió - teljes felhatalmazással járó esperesi or- dináció - püspöki kézrátétellel történő konszekráció; pl. a Komáromi Sülye Jó- zsef-féle szabályzattal ordináltak esetei), második felében ez kétlépcsősre módosult (lelkészjelölés, mely az esperesi exmissiót és ordinációt foglalta magában - püspöki kézrátétellel történő konszekráció; pl. a Hevesi-féle ágendában szereplő lelkészek). Az esperes által végzett liturgia szintén foglalt magában kézrátételes áldást, ezért az abban résztvevők az exmissiót vagy a lelkészjelölést sokszor ugyanúgy konszekrációnak fogták fel, mint a püspöki kézrátételt (pl. a Torkos-összeírásban említett néhány eset vagy Keresztúri Tuba István, Losonci Serfőző János és Erős József esete). Az ordináció jelentéstartalmának többréte- gűsége ebben a korszakban is fennmaradt. Amennyiben a lelkészavatás egyik jogi összetevőjére, a gyülekezeti szolgálatra való kirendelésre értették, az exmissió és az ordináció fogalmi különbsége kezdett összemosódni (pl. a barsi és a veszprémi egyházmegye II. sz. vegyes jegyzőkönyvében említett esetek egy része). Más esetekben az ordináció jelenthette a kváziszakrális oldalt, a szentelést is (pl. a Hevesi-féle ágenda egyes szófordulatai). Az exmissió, ordináció is. Bár a II. sz. egyházkerületi jegyzőkönyv az 1780-as gyűlés eseményeit nem örökítette meg, Pályi az egyházkerületi anyakönyvbe jegyezte be, hogy abban az évben szentelték lelkésszé. TtREL I. 8. d. 7. Gyermely. I. II. 8, 9-10,13. d. 9. Neszmély. 2, 6. BARÁTH 1929.14,15, 23, 24, 25, 41. BÁRDOS-SZÉNÁSSY 2000.166. VÁRADY 2001. 385, 387, 407. KRÁNITZ 2012. 78.-a 62 s-
