Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.2. rész: Tanulmány)

-3 MŰHELY sACTA PaPENSIA XVII (2017) 1-2. SZÁM

A korszakunkban született 15 bejegyzés szövege - apró eltéréseket leszámítva - szinte szóról szóra megegyezik.500 Ezek - a pápai jegyzőkönyvben található kötelezvényekhez hasonlóan - a Hevesi Sámuel ágendájában olvasható lelkészjelölési liturgiával teljes összhangban arról szólnak, hogy azt a kettős fogadalmat, amit a kibocsátott lelkész meghatalmazása előtt az esperes előtt már élőszóban tett, most írásba is adja: vagyis szolgálata során hűségesen a helvét hitvallás szellemében fogja hirdetni az igét, és elöljáróinak mindenkor engedelmeskedni fog. Láthatjuk, hogy a lelkészjelölési liturgiát ez a kötet is egyértelműen ordinációnak tekinti.

Ha a kötetbe író személyeket nézzük, azonnal feltűnik közöttük az az öt személy is, akiknek jelölését Hevesi Sámuel is említi kéziratos ágendájában: az 1762-ben Kömlődre exmittált Deák Ferenc és Kocsra kibocsátott Őri Fábián Pál, valamint az 1766-ban Szőnyre exmittált Szabó János (1.) és az 1769-ben Gyer- melyre kibocsátott Kalmár Ferenc, továbbá a Dadra küldött Salamon Pál.501

Amennyiben a kibocsátás, és egyben a kötelezvény megírásának helyszínét vizsgáljuk, a Hevesi-féle ágendával is összhangban azt állapíthatjuk meg, hogy az idősebbik Hevesi Sámuel esperes Őri Fábián Pál és Deák Ferenc exmittálását az előbbi szolgálati helyén, a kocsi templomban végezte, míg Szabó János (1.) 1766-os, Kalmár Ferenc és Salamon Pál 1769-es, valamint a későbbiekben Ardai György, Damján János és Dercsikai Erős István 1771-es kibocsátása az esperesi székhelyen, Nagyigmándon történt.502 Pápai Tót Ferenc esperességének még a korszakunkra eső részében503 általában kiszállt a meghívó gyülekezetbe, hogy ott végezze el a lelkész kibocsátását, így történt ez 1772-ben Nagyigmándon az ifjabb Hevesi Sámuel, 1775-ben Neszmélyen Berecki Márton és 1776-ban Naszályon Győri András esetében.504 1780-ban azonban semleges helyen, Kocson történt meg Pályi István kibocsátása Gyermelyre és Solymosi György exmittá- lása Dunaalmásra,505 hogy miért pont ott, annak okát nem tudjuk.

500 Uo. 3-6. Kiadva: KÖBLÖS 2014a. 35-39.

501 Lásd a 332. sz. jegyzetet!

502 Ardai György és Damján János adatait lásd a 356. sz. jegyzetben. Dercsikai Erős István 1771-től 1806-ban bekövetkezett haláláig lábatlani lelkész volt. TtREL I. 8. d. 8. Lábatlan. I. II. 7, 8. GERECSEI 2000. 32, 37, 64.

5°з Pápai Tót Ferenc (Tóth Pápaiként is sokszor említve) 1742-ben győri ideiglenes, majd 1743-1785 között ácsi lelkész volt, emellett 1762-1766 között egyházmegyei ülnök, 1771-től pedig tatai esperes is. 1785-ben halt meg. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 545. Tatai ehm. I. sz. jkv. DRELII. 70. a. 1.134. DREKK O. 206. 30, 31. VARADY 2001. 208, 366, 367.

504 Ifjabb Hevesi Sámuel, Berecki Márton és Győri András adatait lásd a 356. sz. jegyzetben.

505 Solymosi György adatait lásd ugyanott. Pályi István 1779-1801 között gyermelyi, 1801- től 1827-ben bekövetkezett haláláig pedig neszmélyi lelkész volt, 1794-től egyházmegyei ülnök-= 6l =-