Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 3-4. szám - Műhely - Bárány Zsófia: A lelkiismereti és vallásszabadság kérdése a Veszprém vármegyei nyomtatványokban (1817-1841)
-* MŰHELY sACTA PaPENSIA XVII (2017) 3-4. SZÁM reformpolitikai irányvonalat igazolták a felekezetek viszonyában jelentkező feszültségek. A veszprémi egyházmegye sajátos módon reagált a fennálló helyzetre. 1841- ben Szalay Imre kanonok szerzőségét mellőzve röpiratokból és hírlapokból szemelvényválogatást adott ki a vegyes házasságok tárgykörére vonatkozólag. Gyűjteményében Kopácsy József főpásztori körlevelét is közölte, aki ekkor apostoli kormányzóként állt a veszprémi egyházmegye élén, 1839-től pedig már prímásként vezette a magyar püspöki kart. A kiadvány nem meglepő, hiszen Kopácsy már a veszprémi püspöki szolgálata alatt is különösen fontosnak tartotta a magyar nyelv pártolását (pl. 1000 Ft adomány a Magyar Tudós Társaság alapítására, magyar nyelvű anyakönyvvezetés) akár az egyházmegye sajtótermékek területén is (pl. körlevelek). Mind Szalay, mind Kopácsy esetében azonban nem a jól ismert, a katolikus dominanciát védelmező koncepciók ismertetése állt kizárólag a központban, hanem megjelentek a szabadság és egyenlőség kettőséből fakadó kölcsönösség és/vagy viszonosság alapján megfogalmazott irányvonalak is, amely elvek kétoldalú (egyházi és világi), szükségszerű tisztázásában a katolikus egyházra is főszerep hárult. A belföldi és külföldi események fényében ugyanis elodázhatatlanná vált felhívni a figyelmet mind közjogi, mind magánjogi szempontból a keresztény felekezetek közötti reciprocitásra. Ugyanakkor arra is ki kellett térni, miért problematikus bármely egyház szempontjából a viszonosság, amely az állami jogrendben az egyes vallási közösségek tagjaira vonatkozik. A reformáció után bő 300 évvel mindezt úgy kellett levezényelni a veszprémi főpapnak, egyben magyar prímásnak, hogy tisztában volt azzal, egyházán belül a vallásszabadság klasszikus értelemben nem értelmezhető. „Valóban fáradtságos és nehéz feladat” A VESZPRÉMI FŐPAP ÉS A DIÉTA ELŐTT VISSZAUTASÍTOTT PRÍMÁSI SZÉK (1838-1839) Míg a Veszprém vármegyéhez kötődő, 1820-30-as évekbeli kiadványokban megnyilvánuló közvéleményt41 erősen foglalkoztatták az unió-viták, illetve a felekezetek közötti közeledés lehetősége, addig az országos, valamint birodalmi szinten is a politikai lavinát, még az 1839-40. évi országgyűlés megnyitása előtt, a prímási szék betöltése körüli problémák indítottak el. «’Vö. GYÁNI 2006. 207
