Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Szemle - Hatos Pál: Szabadkőművesből református püspök. Ravasz László élete (Hudi József)

-a Szemle *Acta Papensia xvii (2017) 1-2. szám

saival (a modern európai nyelveket - az angolt, franciát, németet - csak később, nem kis nehézségek árán sajátította el). A gimnáziumi önképzőkör elnökeként a szervezés tudományába is belekóstolt.

1900 őszén iratkozott be a kolozsvári egyetem teológia és bölcsészeti szakára, ahol megismerkedett a hitbeli elmélyülést szolgáló belmissziós mozgalommal, annak transsylván irányzatával. A Kolozsvári Egyetemi Lapok munkatársaként, majd szerkesztőjeként irodalmi ambícióinak élhetett. Világnézete formálódásában szerepet játszott a neokantiánus Böhm Károly (1846-1911) esztétikája, amely a személyes vallásosságot állította középpontba.

1903 novemberétől id. Bartók György (1845-1907) püspök titkára és segédlelkésze lett. Megismerkedett a sokirányú lelkészi teendőkkel, az egyháztársadalommal, az egyház világi vezetését kézben tartó arisztokrata családokkal, s ezzel a karrier lehetősége is megcsillant számára. Mellékfoglalkozásként a romániai magyar református misszó szervezését és a kolozsvári felsőbb leányiskola vallástanári teendőinek ellátását is vállalta. 1905-1906-os tanévet a berlini egyetemen töltötte, majd magántanári és bölcsészdoktori képesítést szerzett és 1907-ben megválasztották a gyakorlati teológiai tanszék professzorának. Még püspöki titkár korában szeretett bele püspöke legkisebb lányába, Bartók Margitba (1886-1947), akit 1908 nyarán feleségül vett. Házasságukból 5 gyermek (négy lány és egy László nevű fiú) született. A fiú agyhártyagyulladás következtében siketnéma lett, Tucsi lánya 1948-ban, Anna 1953-ban halt meg. Legismertebb Boriska (1909-1979), aki történészként Szekfű Gyulánál doktorált és Bibó István felesége lett. A világnézeti különbség ellenére Ravasz és Bibó kölcsönösen tisztelték egymást. A családi emlékezet szerint Bibó a kórházban is rendszeresen látogatta nagybeteg apósát.

A szerző érdeme, hogy részletesen bemutatja Ravasz erdélyi indulását. A későbbi püspök életének kolozsvári időszaka igen tevékeny volt: viszonylag gyorsan a teológiai akadémia legnépszerűbb tanárává vált. Igehirdetései, beszédei az élőszó természetességével és erejével hatottak - annak ellenére, hogy hangja halk és színtelen volt, gesztusokat kevésbé használt. A hatást fokozta, hogy a sajtót és a többi modern kommunikációs eszközt is az egyházszervezés szolgálatába állította. Újkonzervatív programját 1908-tól szerkesztőként, 1918- tól főszerkesztőként népszerűsítette az erdélyi Református Szemlében, 1914-től pedig szerkesztőként a Protestáns Szemlében. Bekapcsolódott az országos mozgalmakba: az egyetemi ifjúságot felekezetek felett evangelizáló Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség munkájába, részt vett annak nyári táboraiban. Tagja és Erdélyben egyik fő szervezője volt a katolicizmushoz közeledő 1906-ban alapított Kálvin Szövetségnek és a Baltazár Dezső elnökletével szerveződő, a politikai protestantizmust képviselő Országos Református Lelkészegyesületnek (ORLE, 1907), melynek 1936-tól elnöki tisztségét viselte. Egyházi karrierje is szépen ívelt felfelé. 1918-ban erdélyi egyházkerületi főjegyzővé,

170 s-