Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Szemle - Hatos Pál: Szabadkőművesből református püspök. Ravasz László élete (Hudi József)

-s Szemle sActa Papensia xyli (2017) 1-2. SZÁM

1918-1921 között a teológiai fakultás igazgatójává, 1921-ben a dunamelléki egyházkerület püspökévé választották.

Az 1921-es püspökválasztáskor ellenfelei sikertelenül próbálták ellehetetleníteni azzal, hogy szabadkőműves múltját hánytorgatták fel. Sógorával, ifj. Bartók Györggyel 1910-ben vették fel a magyar szupremáció megőrzését célul kitűző kolozsvári Unió páholyba, amelyből 1917-ben nyilvánosan kilépett. Kilépését azzal indokolta, hogy a szabadkőművességben a polgári radikálisok hatására egyre dominánsabbá vált az ateizmus és „történeti javaink lejáratása”. Hatos Pál tárgyilagos okfejtése arra is rávilágít, hogy a szabadkőművesekkel való személyes kapcsolata a szervezet betiltása (1920) után is fennmaradt. Kevésbé ismert, hogy 1946-ban Márai Sándorral és másokkal együtt tagja lett a rövid ideig működő, szabadkőműves hátterű Társadalmi Megbékélés Tanácsának.

Az 1921. évi püspökválasztás elemző bemutatása rámutat arra a tényre, hogy Ravasz kockázatot vállalt, amikor először a Kálvin téri gyülekezet lelkészének, másodjára dunamelléki püspöknek jelöltette magát. A nagytekintélyű Szilassy Aladár egyházmegyei gondnok, nyugalmazott közigazgatási bírósági másodelnök és köre hathatós támogatása nélkül aligha érhetett volna el sikert. Megválasztása a szerző megfogalmazása szerint „egy belső konzervatív regeneráció autonóm kifejeződésének tekinthető, ahol a politikai megfontolások és nyomásgyakorlás nem érvényesült közvetlen módon.” (157-158.) Programjában a kálvinista önazonosság, az önfenntartó egyház, az élő hit gyakorlása, a Regnum Christianum kiépítése szerepelt fő helyen. Munkájában nem az egyházkormányzó, a gazdasági vezető, a politikus, a közjogász, hanem a pásztor szerepére helyezte a fő hangsúlyt. (Nem lehet véletlen, hogy maga fogalmazta gyászjelentésében is kiemelte; „legfőbb tisztének mindig és mindenütt Isten igéjének hirdetését tartotta.” [294.])

Az 1921-1945 közötti püspöki évei pályája csúcsának tekinthetők. A kortársak megítélése szerint ekkor vált a magyar reformátusság szellemi vezetőjévé. A Horthy-rezsim szellemi, politikai és gazdasági elitjéhez tartozott, a rendszer törekvéseit támogatta, Horthyt rajongásig szerette, revíziós külpolitikáját meggyőződésből támogatta. Megalakulásától (1927-től) tagja lett az országgyűlés felsőházának, 1930-ban megkapta a tudósok és művészek számára alapított Corvin-láncot, 1935-ben királyi titkos tanácsosnak nevezték ki (kegyelmes úr lett). Tagja volt minden jelentős országos és budapesti egyesületnek, még a gazdasági elitet tömörítő Lipótvárosi Kaszinónak is. Szónoklataira mindenütt igényt tartottak. A szerző megállapítása szerint társadalmi életet csak a szükséges mértékben élt, ha tehette, családi körben és szép könyvtárának társaságában kapcsolódott ki.” (165.) Miniszteri szintet meghaladó jövedelmét is családja számára használta fel: 1928-ban vette-= 171 s-