Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Szemle - Hatos Pál: Szabadkőművesből református püspök. Ravasz László élete (Hudi József)

■* Szemle *Acta Papensia xvii (2017) 1-2. szám

befejezett visszaemlékezései - melyet az elsők között a belső elhárítás emberei olvashattak - csak 1992-ben vált hozzáférhetővé a nagyközönség számára. Az Emlékezéseim c. kötet a szerző által leggyakraban idézett szubjektív forrás, amely Ravasz személyiségének belső fejlődését érzékelteti. Emellett az 1944-ben Kolozsvárott megjelent Magamról c. önvallomást is jól hasznosítja a szerző. (Sajnos, a püspök önéletírását a kutatás során nem sikerült megtalálnia.) A jegyzetekből az is kiderül, hogy 2007-ben konferenciát szerveztek születésének 125. évfordulója alkalmából, melyen Kosa László előadásában Ravasz kényszerű száműzetését, leányfalui éveit mutatta be. Kosa professzornak kiemelkedő szerepe van a Ravasz-kutatás fellendítésében, hiszen amellett, hogy maga is szívesen foglalkozott a református egyház közeltmúltjának történetével, tanítványait is erre ösztönözte. Kutatócsoportjának legnagyobb teljesítménye a budapesti reformátusság történetének feldolgozása.2

Hatos Pál is Kósa-tanítványként kezdett el az életmű egyes kérdéseivel foglalkozni, míg végül az összegzésre vállalkozott. Munkáját nehezítette, hogy katolikusként más egyházi terminológiát kellett elsajátítania, ami nem ment zökkenőmentesen. Korlátáit világosan kifejtette, így például teológiai képzettség hiányában nem kívánt foglalkozni Ravasszal, mint teológussal.

A családról és Ravasz iskoláiról szóló fejezetben nem foglalt határozottan állást a család székely eredetét illetően. A családi hagyomány úgy tartotta, hogy az ősök köröndi lófő (vagyis előkelő) székelyek, egy másik magyarázat szerint jobbágysorban lévő székelyek voltak, akik az 1800-as évek első harmadában kerültek emelkedő pályára. (Ravasz későbbi megnyilatkozásaiból világos, hogy a család felfelé törekvő tagjai „az eke szarvától” szakadtak el és tanulás révén kerültek a tanítói és papi értelmiségi rétegbe, mint „az eklézsia szolgái”.) Édesapja, Ravasz György tanítói és gazdatiszti oklevelet szerzett, s a nemes származású papleányt, Gönczi Rózát vette feleségül, akitől három gyermeke született.

Ravasz László 1882. szeptember 29-én a kalotaszegi mezővárosban, Bán- ffyhunyadon látta meg a napvilágot, itt szerezte tapasztalatait a polgárosuló paraszti világról, a szigetmagyarság református öntudatáról, az antiszemitizmus különféle megnyilvánulásairól. Az elemi iskolát helyben, a református főgimnáziumot a katolikus többségű Székelyudvarhelyen, tiszta magyar társadalmi közegben végezte jeles eredménnyel. Rengeteget olvasott, megismerkedett a magyar irodalom és a világirodalom magyarul hozzáférhatő klassziku2 Kosa László (szerk.): Református Budapest I—II. Bp., Argumentum, 2006. (Budapest refor- mátusságának története azért is figyelmet érdemel, mert a főváros az urbanizáció hatására a XX. században a legnagyobb református közösséggel büszkélkedhetett. 1941-ben 158.000 református élt a nagyvárosban.)-S 169 &■