Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.1)
<Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám jam antea vocante - et confirmatus), ami pedig szemet szúró: ezután felszentelését említi (consecratus sum)\294 A kifejezés értelmezhető lehetne úgy, hogy őt már nem exmittálták, hanem ordinálták. Ugyanakkor azonban a jegyzőkönyv egy későbbi bejegyzése, melyre utóbb még visszatérünk, arról tudósít, hogy 1743 nyarán négy társával együtt Peremartonban Keresztúri Tuba is ünnepélyes kézrátételben részesült, melyet a betegeskedő Kocsi Major István püspök megbízásából Deáki Márkus István veszprémi, Komáromi Sülye József pápai és Komáromi Sülye Pál tatai esperes, egyházkerületi jegyző végzett!295 Vagyis 1735-ben csak exmittálva lett, és alighanem a kibocsátás szertartása során történő püspöki vagy esperesi, illetve a XVIII. században már egyértelműen esperesi kibocsátó áldást (lásd az 1-2. sz. dokumentumot)296 értelmezte kon- szekrációként. Erre a későbbiekben is fogok példákat hozni. Ha az ebben az időszakban exmittált itteni 29 lelkész kibocsátási helyét próbáljuk feltérképezni, sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mint a pápai egyházmegye esetében. Mivel a bejegyzéseknél a kelethely általában nincs feltüntetve, a szövegek szóhasználata alapján elképzelhető Deáki Márkus István prosenior, majd esperes lelkészi állomása, Felsőörs, de ugyanakkor a lelkészt meghívó gyülekezet székhelye is. Egyes jelek inkább arra utalnak, hogy az előbbiről van szó. 1732. május 10-éről ugyanis két bejegyzés is maradt fenn. Az egyik Berényi Ferenc Szőlősre való kibocsátásáról szól, majd a következő szerint ugyanaznap megtörtént Kenesei Érsek Karácsony Ádám Sólyra való ex- mittálása is az onnan való tanúk jelenlétében. Sóly és Szőlős éppen ellenkező irányban van Felsőörstől, és bár nem lehetetlen, de nem valószínű, hogy az esperes mindkét helységet még aznap megjárta volna. Erre utalhat a második exmissió szövegezése is (Eodem die Adamus Érsek Karácson de Kenese coram Stephano Bánhorváti, Stephano Palotai. E Soly adfuere.).297 Mielőtt továbblépnénk a következő korszakba, a veszprémi jegyzőkönyv ex- missiós feljegyzései kapcsán egy fontos beírásról még említést kell tennünk. Az 1716-os és 1717-es év adatai közé Dáki Márkus István esperes - talán akkor, talán később - egy rövid megjegyzést szúrt be.298 A még ultraviola fénnyel is 294 KÖBLÖS 2014a. 26. 295 Lásd a 19. sz. dokumentumot! KÖBLÖS 2014b. 100-101. 296 Uo. 62-64. 299 KÖBLÖS 2014a. 25. 298 Nota bene! Exmissió et ordinatio nostra fere se habet, ut baptismus et confirmatio pontificia. Baptismus administratur a presbiteris, confirmatio tantum ab episcopo. Baptismus ibi incipit faceri Christianum, confirmatio reddit perfectum. Cum baptismo fere decedit [...] tantum » 14З «
