Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.1)
-ф MŰHELY фActa Papensia XVI (2016) 1-2. szám csak alig kisilabizálható szöveg az exmissió és az ordináció közötti különbséget próbálja megvilágítani meglehetősen sajátos módon: kapcsolatukat három szempontból is a katolikus keresztség és bérmálás egymáshoz való viszonyulásához hasonlítja. Deáki szerint ahogy a bérmálást, úgy az ordinációt is csak a püspök szolgáltathatja ki, míg az exmissiót, miként a keresztelést is, végezhetik a presbiterek (katolikus viszonyok között az áldozópapok, református közegben a lelkészek) is. Ahogy a keresztség csak elkezdi a hívő kereszténnyé formálódását, és a bérmálás teljesíti ki ezt a folyamatot, úgy az exmissió is csak az első lépés a lelkésszé válás útján, szükséges hozzá az ordináció is. A harmadik hasonlat, miután néhány szó olvashatatlan, némileg homályosnak tűnik, valami olyasféle olvasható ki belőle, hogy a keresztségben mindenki részesül, a bérmálásban csak a kiválóbbak, eszerint exmissió nélkül sincs lelkészi szolgálat, de az ordinációig nem mindenki jut el (?). Kétségtelenül nem tiszta és mély teológiai alapokon nyugvó eszmefuttatásról van szó, de arról világos képet ad, hogyan gondolkodhatott egy dunántúli egyházmegye vezetője a lelkésszé válás egyes lépcsőfokairól az 1710-es évek végén. Végül e fejezet végén is próbáljuk összefoglalni, mi jellemezte a lelkésszé válás fokozatait, és milyen teológiai tartalmat hordozott a két latin műszó! Miután az egyházkerületekben sokszor betöltetlen volt a püspöki hivatal, és 1715-től kezdve az egyházi gyűlések tartása is tilos volt, betarthatatlanná váltak а XVII. századi egyházi törvények rendelkezései. Az esperesek igehirdetésre már levitákat is bocsáthatták ki, és a lelkészeknek a sákramentumok kiszolgáltatására is adtak felhatalmazást. Ami az ordinációt illeti, megkeresték azokat a módokat, melyek lehetővé tették a zsinaton kívül, illetve a saját püspök nélkül lebonyolított lelkészavatásokat. Az esperesek egyes esetekben ordináltak ugyan, de a felavatott lelkészek, mihelyt alkalom kínálkozott, pótolták a püspöki kézrátételt, és akkor kaptak papi diplomát is. Más esetekben, inkább a korszak második felében az esperesek végezték a teljes ünnepélyes lelkészavatást, és adtak is ki papi diplomát. Olykor más egyházkerület püspöke jött át lelkészt ordinálni, vagy az egyházkerület saját püspöke saját gyülekezetében szentelte fel az oda újonnan megválasztott prédikátort. nobiliores confirmantur. Ita sit cum exmissione nostra. S[tephanus] D[eáki], A szövegben egy szó olvashatatlan. Veszprémi ehm. I. sz. jkv. DREKK O. 969.107г. » 144 «
