Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.1)
<ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám nyilvánítja sákramentumnak. Ott Kálvin azt írja, hogy bár nem számlálja a rendes szentségek közé, megengedi sákramentumnak nevezni a kézrátételt is, mely- lyel az egyházi szolgákat hivatalukba bevezetik (in suum munus initiantur).130 Alighanem joggal feltételezzük, hogy Szeli Luka György a maga - sokkal rövidebb - okfejtésében felhasználhatta Kálvin eme gondolatait is. Végül az egyházmegyei jegyzőkönyvekben található szövegek mellé tegyük oda a korai papi diplomák szövegét is! c. papi diplomák A XVII. századból négy szövegformát ismerünk a Dunántúlról (1612, 1629- 1630,1635,1663). Patai István püspökségének első évéből, 1612-ből Szentgyörgyi Gergely pé- cselyi lelkész papi diplomája őrizte meg egyházkerületünk legelső oklevélszövegét. (Sajnos az eredeti nem maradt ránk, csak egy 1806-os hitelesített másolat.)131 A szövegezés szerint a pécselyiek kérték, hogy lelkészük meghívása nyilvános ordinációval legyen megerősítve (petebant ..., ut publica ordinatione confirmaretur huius viri... vocatio), ami meg is történt a nyilvános vizsga és az erkölcsi vizsgálat után, és Szentgyörgyit felhatalmazták a pécselyi egyház lelkészi teendőinek végzésére (hunc... publicae ordinationis ritu assumptum in ecclesiam Petseliensem commendavimus). A második papi diploma Kanizsai Pálfi István püspökségének idejéből, 1630-ból maradt ránk (17. sz. dokumentum).132 A Szeremlyéni János felsőőri lelkész részére kiállított okmányt eredetiben őrizzük. Ez már nyomtatott szöveg, melybe kézzel írták be a lelkész és a gyülekezet nevét, majd a püspök és négy esperes írta alá, és - az 1612-ben vésetett pecsét kényszerű hiánya miatt - az akkor használatos egyházkerületi pecséttel hitelesítették.133 Ez az oklevél szentírási igékre és Tertullianusra való hivatkozásokkal megtűzdelt hosszas elvi bevezetés után az ordinálás hatalmával rendelkező dunáninneni evangéliumi lelkészek (evangelici Cisdanubianarum ecclesiarum ministri... ministros ordinandi potestatem et authoritatem apud nos existere certi) nevében tudatja, 130 IV. 14. 20. Nam impositionem manuum, qua ecclesiae ministri in suum munus initiantur, ut non invitus patior vocari sacramentum, ita inter ordinaria sacramenta non numero. Uo. 462V. Uo. 573. 131 DREKK О 1091. i. TÓTH 1808a. 69-70. 132 KÖBLÖS 2014b. 87-93. 133 KÖBLÖS 2012. 44. » 97 «
