Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)

2016 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.1)

<ф MŰHELY ф>

Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám

egyház feladata, ami konkrétan egy tudós lelkészekből és esperesekből álló bizottság előtt zajló nyilvános vizsgát jelent. Maga az ordináció közvetlenül a megpróbálás után történik, a jelen lévő lelkészek kézrátételes imádságával. A szöveg külön kihangsúlyozza, hogy ez nincs kötve egyetlen helyhez vagy személyhez sem, ami azt jelenti, hogy bármely gyülekezetben a lelkészek bármilyen csoportja végezheti (tehát nincs a zsinathoz és a püspök személyéhez kötve!). Sőt, ha szükséghelyzet állna fenn, és lelkészek sem lennének jelen, úgy a gyülekezetnek nemcsak a választáshoz, a meghíváshoz és a megpróbáláshoz van joga, hanem az ordinációhoz is, mely által a megpróbált személy teljes felhatalmazást kap az igehirdetésre és a sákramentumok kiszolgáltatására, legfeljebb a kézrátétel marad későbbre (amikor lelkészeket is sikerül összehívni).13

13 Fontossága miatt álljon itt Az egyházi szolgák felavatásáról (ordinatio) és hívásáról (vocatio) szóló teljes cikkely (a magyar fordítás szövegét helyesírási szempontból modernizáltam, a legfontosabb részeket vastagítva kiemeltem):

A hívás kétféle: közvetített és közvetlen, amely egyedül az Istentől, nem az emberektől, nem is az emberek által lesz, mint a próféták, Pál és más apostolok hívása. Közvetett, amely az Istentől emberek által lesz. A lelkészek felavatásánál három dolgot veszünk gondolára: a tanítói hivatalra való megválasztást, mely az egyház által az Isten akaratja szerint lesz; a meghívást, midőn a választottak már nyilvánosan meghívatnak az egyháztól; harmadszor a megpróbálást. A hívás és választás kiváltképen a hallgatókat, magát a népet illeti; a megpróbálás az egyházat. És ebben az egyház tiszte, hogy ezek próbálják meg a meghívottakat és választottakat élctök ártatlansága, tisztasága felől, a külső bizonyítványoknál fogva; azután szorosabban meg kell őket vizsgálniok a tudományból, végre az egész szolgálatot, a tudomány foglalatját eléjök terjeszteni.

Ez a próba nyilvánosan az egyház előtt hajtatik végre a tanult és tudós lelkészek és más személyek által, amikor két vagy három szeniorok más szomszéd lelkipásztorokkal összegyűlnek. Nem kötjük ez avatást a római udvarhoz (curia), püspökökhöz és bíbornokokhoz, vagy egy helyhez avagy egy személyhez, hanem megengedjük, hogy a Krisztus minden egyházában szabadon történhessék.

Az apostolok és atyák példája szerint az avatás azon egyházi szolgákat illetheti meg, akikre az egész szolgálat bízva van. Az apostol is Timotheusnak és Titusnak a papsággal együtt adta a hatalmat, hogy avathassanak. És a Szentlélek is azt mondotta: válasszátok nekem Sault. De az atyák írásában sincsen csak egy betű sem, amely a papok választását, avatását csak egy helyhez és személyhez kötné, sőt minden lelkésznek és az egész egyháznak adja azt, midőn a tanult és tudós férfiak összegyűlnek; nem hogy valami tudatlannak adnák a hatalmat, hogy avasson, amikor akar, de a tisztességet és rendet fenn kell tartani az egyházban. Az apostolok összegyűlve avattak, így gyűljenek össze a szeniorok és nehány lelkészek is az egyház előtt, és úgy avassanak, miként Tit 1., íTim 3., 4., zThess 3. mondatik, akárhol akarja, az egyház avathat. Mert ha az avatás a lelkészi szolgálatnak egy igen kicsiny része, és a lelkek megpróbálása az egész egyházé, következik, hogy az avatás minden kegyes egyházi szolgálat folytatóknak, vagyis az egész egyháznak lehet tiszte. Ha lelkészek nincsenek, mint Törökországban és más helyeken, az egyház, amint választhat és hívhat, úgy avathat is a lelkészségre, és annak az egész tanítás és a sákramentomok kiszolgáltatásának tisztét átadhatja, mihelyt annak tiszta élete és tudománya megpróbáltatott. És azok, kik már meghí» 66 «