Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Gelencsér József: A fül lecsapása (Törvény, szokásjog, jogszokás, művészet)
MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám Jóval korábban Babilónia királya, Hammurabi (Kr. e. 1792-1750) törvény- könyvét kőoszlopba vésték. A szabályok vagy inkább ítéletek jórészt büntetőjogi jellegűek voltak. Valószínűsíthető, hogy általában a már meglévő jogszokásokat kodifikálták. A füllevágás itt a büntetések között jelent meg. Témánkhoz kapcsolódóan két normatív rendelkezést kell említeni. Egyrészt előírta a szabály, hogy ha szabad ember rabszolgája szabad ember fiának arcát megüti, akkor a rabszolga fülét vágják le. Másrészt, ha egy rabszolga azt állította urának, hogy az nem az ő ura, akkor az utóbbi feleljen neki. Mondja, hogy az állító neki rabszolgája, bizonyítsa be és uraként vágja le a fülét.2 Az ókor, részben a középkor népei a tálió elvét, a „szemet szemért, fogat fogért” elvet évszázadokon, sőt, részben évezredeken át gyakorolták. Az elv ugyanis ősibb volt, mint ahogy törvénybe foglalták. A ius talionis megfogalmazásakor általában a szemre, fogra, kézre, sebre utaltak. Az iszlám vallás szent könyvébe, a Koránban azonban a fület is kifejezetten említették. A hagyomány szerint Allah kinyilatkoztatásait Mohamed próféta 610 és 632 között ismerhette meg. A Korán V. 45. előírta: „Életet az életért, szemet szemért, orrot orrért, fület fülért, fogat fogért, sebesülésekért (hasonlóan).” Ezeket a szabályokat a muszlimok elég szigorúan betartották, alkalmazták. A középkori magyar királyság büntető jogának forrásait mindenekelőtt a szokásjogi szabályok, a királyi dekrétumok és az országgyűlések artikulusai jelentették. A szokásjog a különböző szintű ítélkező szervek (így úriszék, vármegyei szék, városi magisztrátus) gyakorlatából fejlődött ki, nagyfokú partikulariz- mussal. Az utókor számára fontos forrást jelentenek a városi jogkönyvek és a statútumok. Az országos szokásjog nagy összefoglaló munkája Werbőczi István Tripartituma büntetőjogi rendelkezéseket is megjelenített. Hozzá képest kisebb hatású volt a Quadripartitum. A magánjoghoz viszonyítva azonban keveset tudunk a XVI-XVII. század előtti büntetőjogról, büntető ügyekről és a praxisról, mert azokról írásbeli feljegyzés akkor készült, ha magánjogi hatásuk, következményük volt. Az eljárásokra egyébként is a szóbeliség volt a jellemző. A kegyetlen középkor büntetéseit a megtorlás és megfélemlítés hatotta át. A rendes büntetési nem a halálbüntetés volt, melynek minősített végrehajtása során, a foganatosítást megelőzően alkalmazták a testcsonkítást ,3 így a fül levágását. 2 HAMMURABI 1911. 55., 62. 3 MEZEY 2007. 277-281., 306. » 175 «
