Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)

2016 / 1-2. szám - Műhely - Gelencsér József: A fül lecsapása (Törvény, szokásjog, jogszokás, művészet)

<Ф MŰHELY ф>

Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám

Enyhébb ítéleteknél a tálió nyomán elterjedt testcsonkító büntetések között szintén felbukkant a fül lecsapása, esetleg testi fenyítéssel, veréssel együtt.

A fül elvesztése pedig a későbbiekben minden külső szemlélő számára jelezte, hogy olyan emberrel áll szemben, akinek bűnös cselekedete miatt már akadt dolga a törvény szolgáival. Ilyen módon megbélyegzetté vált, ami egy kisebb vagy nagyobb közösségen belül megszégyenítőleg is hatott. Első királyaink közül Szent István, Szent László és Könyves Kálmán dekrétumaikban egyes bűncselekményeket testcsonkítással szankcionáltak. Szent István számos rendelkezést hozott a keresztény hit elterjesztése és a magántulajdon védelme érdekében. Az utóbbi körbe tartozik Második Törvénykönyvének 39-40. pontja. Eszerint ha a szolgák közül valaki egyszer követett el lopást, annak tárgyát adja vissza. Orrlevágását váltsa meg öt tinóval, ha teheti. Ha nem tudja, vágják le neki. Ha levágott orral ismételt lopást követ el, úgy fülét szintén öt tinóval válthatja meg. Ha nem képes rá, úgy vágják le a fülét. Amennyiben harmadszor is lopást követ el, veszítse el az életét. Ebből az egyetlen rendelkezésből is kitűnik, hogy Szent István dekrétuma alkotásakor élt a kompozícióval, a vagyoni megváltás lehetőségével. Ennek elmaradása esetén történt a testcsonkító büntetés. A 41. pont szerint, ha szabad ember először vétkezett lopásban és megváltani nem tudta magát, szolgának adták el. Innét kezdve pedig a szolgák lopásáról szóló szabályok vonatkoztak rá, tehát a füllevágás is.

I. (Szent) László közismerten szigorú törvényeket hozott a rend helyreállítása, megszilárdítása érdekében. A testcsonkító büntetések közül például az orrlevágást, szemkitolást többször is alkalmazni rendelte, de a füllevágást nem. Nincs nyoma ennek a büntetésnek Könyves Kálmán dekrétumaiban sem. Mégis okkal feltételezhető, hogy a középkorban a fül lecsapását első királyunk dekrétuma illetve a szokásjog alapján rendszeresen alkalmazták.

Büntetésként nagyobb számú füllevágás Dózsa György 1514-es parasztfelkeléséhet kapcsolódott. Dózsa hadából Száleresi Ambrus mintegy 3500 keresztessel a fővárossal szemben, annak folyamatos fenyegetést jelentve, a gubacsi pusztánál ütött tábort. A velük való leszámolás a király döntése alapján Bornemissza János kincstartóra, budai várnagyra várt. Bornemissza hada megközelítőleg 1000 lovasból, a környékbeli, főleg egytelkes nemesekből kikerülő gyalogosokból, polgárokból és az utóbbiak által fogadott német zsoldosokból állt. Alvezére, egyben a lovasság parancsnoka Tomory Pál lett. Fontos parancsnoki tisztséget töltött be még Batthyány Ferenc és Móré László. A dunai átke» 176 «