Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Műhely - Németh Balázs: A káté mint közvetítő a szóbeli és írásos kultúra között Beythe István kátéja (1582) alapján
NÉMETH BALÁZS A káté mint közvetítő a szóbeli és írásos kultúra között Beythe István kátéja (1582) alapján XVI. század folyamán kikristályosodott egy nagy választó- vonal az ún. elit vagy írásos kultúra és a népi, illetve szóbeli kultúra között. E jelenség részben a humanizmus és a könyv- nyomtatás következményeként alakult ki.1 Ez a választóvonal kimutatható a reformáció egyházainál is. Annál is inkább, mert a reformátorok Erasmus nyomdokában azzal az igénnyel léptek fel, hogy a Bibliát minden hívő személyesen olvassa. Ennek azonban Magyarországon több akadálya volt, pl. a Biblia magas ára, vaskos formátuma és nehéz súlya, s a hozzáférés nehézsége. Csak 1590-ben fordították magyarra, s akkor is csekély példányszámban jelent meg.2 A legnagyobb akadály azonban a nagyszámú analfabéta volt. Míg Nyugat- Európában az ími-olvasni tudás a lakosság körében a 20%-ot is elérte, addig Magyarországon a nép körében alig akadt olvasni tudó. A középkor végén még az országos tisztséget betöltő főurak körében sem volt magától értetődő az ími- olvasni tudás.3 Vas megyében például a 16-17. században a parasztok közül sen- kisem tudott sem írni, sem pedig olvasni.4 Az országban még a lelkészek között is voltak olyanok, akiknek nem volt Bibliája. Ezért hozta a debreceni zsinat 1 MUCHEMBLED 1984. 92., 184., BURKE 1985. 263-272. 2 PÉTER 1995- 31-553 TÓTH 1996. 7. ♦ TÓTH 1996. 64., TÓTH 2003. 185., van DÜLMEN 1982. 294. - Vas megyében a kisiskolák hálózata csak a 18. első felében épült ki, ezek mozdították elő az alfabetizáció ügyét. Az írástudatlan (csak olvasni tudó) iskolamester alakja Vasban véglegesen csak a század második felében tűnt el. Vö. TÓTH 1996.14., 22.
