Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Műhely - Gelencsér József: Katonahalál a padláson - Történet, folklór, népi jogszokások
MŰHELY Acta Papensia XV (2015) 3-4. félnépi vagy vallásos versek, együttesen hatva, elősegítették az elhunyt emlékének, történetének elevenen tartását, megőrzését. 6. A fiági öröklés jogszokásának visszaszorulása Sárkeresztesen is, a férfi által uralt hagyományos parasztcsaládban az előző századforduló körül, az volt a megnyugtató, az igazán örömteli, ha házasságból fiúutód származott. A leánnak tiszta szívből csak akkor örültek, ha korábban már gyerek, azaz fiú született. Hiszen rá számíthatott az apa a nehezebb férfimunkáknál előbb segítségként, majd az idő teltével a gazdálkodás folytatójaként. A családi nevet is 6 vitte tovább, biztosítva így a família fontosnak tartott fennmaradását. Ennek megfelelően a fiúleszármazottnak fölnevelésére is jobban ügyeltek, a kezdetektől előnyben részesítették a lánnyal szemben. A gazdálkodás, a gazdaság, a vagyon végső átvételénél különösen megmutatkozott ez az aránytalanság. A XX. században az állami jog a leszármazottak egyenlő, nemtől független örökléséről rendelkezett. Ez a szabály egyértelműen hatályosuk a fiúk tekintetében : ha több férfileszármazott volt, ők általában egyenlően, azonos arányban örököltek. Ahol viszont lányörökös is volt, ott a XX. század közepéig törvényrontó módon érvényesült a helyi jogszokás: a leány az esetek döntő részében a fiúénál kisebb örökrészt kapott. Alapelvként emlegették: „Majd a leán is kap valamit!” A feudális hagyomány, a már nem hatályos jogi rendelkezések továbbélését jelentette ez, ami a birtokelaprózódás ellen is hatott. A leányok ugyan az I. világháború után mind többször tiltakoztak ellene, követelték az egyenlő osztályt, de rendszerint sikertelenül. A leány házasságkötésekor, amikor egyébként általában férjéhez költözött, kapott vagyontárgyakat, és a szülők halálakor is. Ezek nagysága, értéke idővel a család anyagi helyzetétől függően emelkedett, és a lassan változó, de egyre inkább a testvérek között az értékegyenlőség felé mutató jogszokás alakulásával. A házat az öregek okvetlenül a fiúra hagyták, egyébként is ő maradt otthon. Mint birtokon belülinek, ezáltal is több jutott neki. De egyébként is a gazdaság döntő részét (földek, más ingatlanok, állatok, gazdasági felszerelés ) ő örökölte. Örsi Gábor esetében is így történhetett volna, hiszen egyedüli fiúgyerek volt. Lánytestvére már férjhez ment, bekerült a település egyik legmódosabb családjába, hozzájuk is költözött. Örsi Gábor halála miatt azonban a szokásrend érvényesülésére, a helyi öröklési jogszokás alkalmazására nem volt esély. Szabó » 284 «
