Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Műhely - Gelencsér József: Katonahalál a padláson - Történet, folklór, népi jogszokások
MŰHELY Acta Papensia XV (2015) 3-4. A paraszti társadalomban a törvényi szabályozást többé-kevésbé ismerték. A jogállásra, cselekvőképességre befolyást gyakorló életkorok és egyéb körülmények mellett a paraszti közösségek, így a sárkeresztesi is, más tényezőknek szintén jelentőséget tulajdonított. A népi jogélet szemszögéből a fiúgyerek tekintetében korszakos jelentőséggel bírt a nehéz férfimunkában való teljes mértékű részvétel, a katonaidő, annak kitöltése, a házasságkötés és a gazdálkodás átvétele. Konkrét esetekből is érzékelhetők ezek a határok. Az aratásban egészrészes legény megfogta, a felszólítás ellenére nem engedte el a szerszámnyelet, amivel apja ütni akarta. Az új vő kivette apósa kezéből a botot, mikor az feléje indult. A szabadságos katonának otthon szinte senki se parancsolt, még az apja sem úgy, mint mikor a fiú civil volt. Miként ítélte volna meg békeidőben a nézeteltérés két szereplőjét, Örsi Gábort és apját a faluközösség? Feltételezhetően egyik oldalról figyelembe vette volna, hogy a legény az életkor, a hosszú katonaidő miatt már fölnőtt ember. A másik félnél viszont tisztelte volna a vagyonnal rendelkezni jogosult apa tekintélyét, illetőleg azt, hogy 6 a korlátozott atyai hatalommal bíró személy. A sárkeresztesi faluközösség normarendszerében 1945 előtt, de még évtizedekkel a II. világháború után is elvárás volt, hogy a legény beváljon a sorozáson és töltse ki a katonaidejét. Aki ezeknek az igényeknek nem felelt meg, az az értékrendben lejjebb került. A háború kezdetekor a legénytársai haragudtak arra a személyre, akit indokolatlanul fölmentettek, akinek nem kellett bevonulni vagy frontszolgálatot teljesíteni. Általában a falu népe is elítélte az ilyen eseteket, az ügyeskedést. A II. világháborús front megérkezésével azonban a faluközösség elfogadta, megértette, ha a magyar katona az elsöprő erejű, kiszámíthatatlan kegyetlenségű ellenség elöl menekült, kivetkőzött vagy életét más módon próbálta oltalmazni. Id. és ifj. Örsi Gábor, az apa és a fiú viszonyában a két különböző időszakra vonatkozó, azaz a két egymástól eltérő norma ütközött össze 1945 elején. Az apa a katonai helytállást, az alakulathoz visszatérést várta el egyenruhás gyermekétől, aki viszont a harc értelmetlenségét látva életét akarta menteni. A sárkeresztesiek sem akkor, sem később nem ítélték el a tizedes magatartását. Az adott viszonyok közt megértették, elfogadták azt. Sőt, utólag a legény sorsáról sajnálkozva, részvéttel szóltak. A nép körében élő szabály tehát a katonai szolgálatot illetően alapvetően egybeesett a hatályos állami jogszabályokkal, egészen a viszonyok lényegi » 277 «
