Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 1-2. szám - Szemle - Pocsainé Eperjesi Eszter-Rádainé Bodnár Katalin: "Legyen kedves az Úr előtt ez ajándék..." A Sárospataki Református Kollégium Múzeumának úrihímzéses úrasztali terítői (S. Lackovits Emőke)
Szemle ActaPapensiaXV (2015) 1-2. egyúttal művelődéstörténeti emlékek is. A kor jellegzetes magyar munkái, közülük sok nem, vagy alig különbözik a világi célra szánt textilektől. A zsinati végzések is tanúsítják, hogy a liturgiái előírások sem alapanyagukat, sem ékítményeiket, sem színüket nem kötötték meg. Némelyik eredetileg nem is templomi használatra készült, csak később került ide kegyes adományként. Ez a hímzéstípus, amint a szerzők hangsúlyozzák is, az úrihímzés, a XVI-XVIII. század jellegzetes magyar hímzése. Változatosnak mondható alapanyaguk, s különösen a színűk. Rendkívül gazdag ez a színvilág és minden egyes textilemléket finom, ízléses színösszeállítás jellemez. A szélek lezárására vert csipkét és fémszálas csipkét alkalmaztak, mindkettő különlegesen emeli az alkotások értékét és tökéletes összhangban van a díszített felülettel. Rajtuk kívül még a rececsipke betétet is kedvelték. Öltéstechnikájukat, amint másutt is, döntően a lapos öltés és változatai jelentik: az egyszerű, a ferde, a mintázott (csíkos, kockás, táblás, fogas, zeg-zug), a török, a fektetett, a hasított, a hamis lapos öltés, a fonott vagy szálánvarrott öltés, a láncöltés, a Holbein-öltés, a vagdalás, sőt a tűfestés is előfordult. Az árnyalást tulajdonképpen a különböző öltésfajtáknak az azonos felületen történő egyidejű alkalmazásával érték el. E liturgikus textilemlékek többségének mintakincse később módosult formában a XIX. és a XX. századi paraszti hímzéseken jelent meg. E páratlanul gazdag textilemlék készítőiről kevés adat maradt fenn. Többet Lórántffy Zsuzsánna hímző iskolájában készítettek, amelyek között akad olyan terítő is, ahol minden virágot, virágcsokrot más kéz varrt, ugyanis a lányok ezeken a darabokon sajátították el a hímzés tudományát, művészetét. Ez különös, sőt, egyedülálló emléke a gyűjteménynek. Mintakincsük részben az olasz reneszánsz, részben a perzsa, török mintakincsből táplálkozott, ugyanakkor a kompozíciókat a magyar ízlésnek megfelelően alkották meg, amelyből ez az egyedülálló magyar hímzésfajta, a magyar úrihímzés, a virágos reneszánsz páratlanul gazdag emlékanyaga született meg. Egyszerre ragadható meg az olasz reneszánszból ismert szimmetria, az egy tőből kisarjadó páratlan számú virág, a kanyargó leveles indák, valamint az aszimmetria, a keleti növényi elemek, a csigavonalban csavarodó indák, az egymást keresztező szárak, a közép felé hajló sarokmustrák és egy-egy virágnak másikkal való kitöltése, megkoronázása, to»153 «
