Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 1-2. szám - Szemle - Pocsainé Eperjesi Eszter-Rádainé Bodnár Katalin: "Legyen kedves az Úr előtt ez ajándék..." A Sárospataki Református Kollégium Múzeumának úrihímzéses úrasztali terítői (S. Lackovits Emőke)
Szemle Acta PapensiaXV (2015) 1-2. vábbá az azonos száron elhelyezkedő többféle virág. Nyilvánvalóan ezeknek a térítőknek alkotói is felhasználtak mintakendőket és mintakönyveket, ahogy a magyar nyelvterületen másutt is, ahol elrajzolás ugyancsak előfordult, ezért esetenként nagyon nehéz megállapítani, milyen virágot akart ábrázolni alkotója. így előfordul, hogy a szerző más virágot határozott meg egy-egy térítőn, amit a recenzens viszont megint másnak látott. Egyébként leggyakrabban a gránátalma, a tulipán, a szegfű, a rozetta különféle változatai, a palmetta, a török körte (miribota), apró levelek, bimbók, bogyók, kisebb arányban liliom, peónia, napraforgó, margitvirág látható rajtuk. Előfordul még a napkorong, a forgó rózsa, a csillag, a szőlőtő, a kehely és az Agnus Dei megfogalmazás is. Az eszményi kertek képzete itt is megragadható. E nagyszámú liturgikus textilemlékből nagyon nehéz kiragadni néhányat, hiszen mindenik sokszínű, változatos, akár színét, akár a hímzést, az öltéstechnikát, akár a kompozíciót tekintjük, de a feliratokban gazdagok is idesorolhatók. Mégis 36 esetben olyan különleges jellemzőket hordozó, a gazdagságból is kiemelkedő alkotásokra figyeltünk fel e páratlan gyűjteményben, amelyről külön is szólnunk kell. Az egyik csoportot jelentik azok a textilek, amelyek másodlagosan, eredeti funkciójuk megszűntével, átalakítva kerültek liturgikus használatba. Ilyenek a halottas vagy díszlepedőből, a párnahajból készített térítők, de közéjük tartozik a jegykendőnek vagy keresztelőtakarónak úrasztali textilként való használata. Erről tanúskodnak a 3., a 17., a 33., az 50., az 53., az 59., a 154., a 155. számú térítők. Különösen figyelmet érdemlő az a gazdag hímzéssel ellátott kendő, amely jegykendő volt (50.), Wesselényi Istvánná Bánffy Kata adománya, rajta a tüfestés és a laposöltés nagyszámú változata látható. A másik, ugyancsak jegykendőnek készült (59.), amelynek közepére koszorú alakban négyszer két összekulcsolt kezet hímeztek. Az egykori XVII. századi lepedővégen (3.) pedig rececsipkéből megalkotva Ábrahám és Izsák látható, a terítő szélein vert csipkeszegéssel. Vele azonos alkotást őriz a Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum néprajzi gyűjteménye. A másik csoport darabjai Lórántffy Zsuzsánna hímző műhelyében készültek, rendkívül gazdag ékítményekkel (6., 162., 192., 209.) Különösen egyedü»154 «
