Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 3-4.szám - Forrásközlés - Kránitz Zsolg: "Boldog vagyok, hogy a sorsom Pápára vezetett..." Sándor Pál önéletírásai
Forrásközlés Acta Papensia XIV (2014) 3-4. tására, amint azt több teológustól hallottam. (Ez juttatja eszembe Arany Dénes kecskeméti diák, később decsi lelkipásztor barátom vallomását is.)109 A humánumra való nevelés azzal és akkor kezdődött, amikor az első osztályfőnöki órán a tágra nyílt szemű diákok, az úgynevezett szecskák azt látták, hogy a „tanár úr” egyforma szeretettel és bíztatással simogatta meg a nebulók fejét. Nem tett különbséget a kiscsizmás, félénkebb természetű falusi gyermekek és a jobb módú, bátor föllépésű városi gyerekek között. Obiectiv igyekezett lenni. Egyformán szigorú vagy elnéző volt - a cél érdekében - a szegény és gazdagabb tanítványa iránt. Ebben a kollégiumban sem származási, sem faji, sem vallási megkülönböztetés alig, vagy egyáltalán nem létezett. Ezt a tanulók is hamar észrevették és tapasztalták. Ez forrasztotta őket csodálatos egységbe. A tanulási előmenetelnél is a szorgalom és tudás volt az elbírálás kritériuma.110 Természetes, hogy mivel nincs szabály kivétel nélkül, előfordultak szabályellenes aberrációk,111 amiket aztán javító célzatú büntetéssel sújtott az osztályfőnök, az igazgató vagy a tanári kar. Ilyen volt a négyszemközti figyelmeztetés, a rossz és makacs tanulóknál a bezárás (a régi career csöke- vénye). Ilyenkor a büntető tanár is benn maradt a „bezárt” tanteremben egy-két órára, s a diák kénytelen volt tanulni. Ebből fejlődött ki a mostani, rendszeres tanulószoba, tanuló óra tanári felügyelet mellett.) Az osztályfő109 Arany Dénes lelkész 1881. szeptember 26-án született Pátkán, apja pátkai rektor, anyja Czechmeister Anna. Középiskolai tanulmányait Kecskeméten végezte, majd 1900-tól a budapesti teológiai akadémia hallgatója. Exmissus volt Monoron, segédlelkész Kiskunhalason, 1905-től Budapesten hitoktató. 1908-tól Nágocson megválasztott lelkészként szolgált. Harcolt az I. világháborúban (harctéri élményeit megírta, azok a Szlavóniai Magyar Újság kiadásában meg is jelentek 1917-ben Eszéken: Parókiáról a lövészárokba címmel), 1915-től pedig Sepsén szolgált. 1922-ben kiutasították Jugoszláviából, Budán, Haypál Benő mellett lett segédlelkész. 1923-tól szolgált Decsen, kezdetben mint adimisztrátor, 1927-tól pedig megválasztott lelkészként. Felesége Huszár Margit. 1940-ben Szekszárdon megjelent egyháztörténeti mnkája: A decsi ref. egyház története. 1946-ig szolgált a gyülekezetben, veje, Cseh Benő tengelicei lelkész lett az utóda. A gyülekezet körében élt továbbra is, ahol 1948. január í-én főgondnokká választották. 1957. július 5-én hunyt el. TtREL I. 8. d. 1. Decs. 33, 34-46. ARANY-CSÉCSY 1990. 22-23,31 110 kritérium - feltétel, megkülönböztető jegy, döntő tényező 111 aberráció - eltévelyedés, beteges hajlam, eltérés, módosulat » 374 «
