Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Műhely - Németh Balázs: A mentalitásváltozás tükröződése Beythe István ágendájában (1582)
Műhely Acta Papensia XIII (2013) 3. SZÁM aktusa így Isten kegyelmének nyilvános kinyilatkoztatása és arról való tanú- bizonyság. Ez a szülőket felszabadította attól a félelemtől, hogy ha a csecsemő keresztelés nélkül halna meg, akkor elkárhozna. Nem szabad elfelejteni, hogy a csecsemőhalandóság a XVI. században igen magas volt. E félelem indított sokakat arra, hogy már az anyaméhben lévő magzatot is megkeresztelték, amit Mélius Juhász Péter püspök szigorúan elítélt, mint babonaságot, amely Isten igéje ellen van. Beythe elveti a korábbi kereszteléshez tartozó rituálékat, mint az úgynevezett „speciális keresztelő ruhát”, a „korozsmát”, a megkereszteltnek olajjal való megkenését, és a kereszt-formában való vízzel történő keresztelés aktusát. Mindezek a rítusok az ördög támadását kívánták elhárítani. A római katolikus nagyszombati ágendárius szerint ezek a rítusok egy bizonyos exorcizmust jelentettek.11 Beythe ezzel szemben rámutatott arra, hogy miután Krisztus megváltott minket, megszabadított az ördög hatalmából is. Az imádság segít a kísértésben és a veszedelemben. Ezen a ponton is megfigyelhető az átmeneti kor deszinkronizációja, mert Beythe egyrészt elvetette az exor- cizmus rítusát, ugyanakkor a keresztelési rítusok közé, amelyeket a kereszt- szülők mondottak a csecsemő nevében, felvette a következő kérdést: „János, ellene mondasz-e az ördögnek és minden ő cselekedetének?” Az ilyen kérdés szinte az összes magyar protestáns XVI. századi keresztelési rendtartásban megtalálható. Az ördög relativizálása mögött a magyar reformátusoknál az a felfogásváltozás mutatkozott, hogy az ördög nem olyan testi valóság, amely az egyénbe behatolhat, hanem szellemi lény, és ezért csak imádsággal lehet ellene küzdeni. Ennek a teológiai igazságnak nagy jelentősége volt a boszorkányüldözések korában, mert ezek számát a református vidékeken radikálisan csökkentette.8 9 10 A betegségek elhárításával kapcsolatos mágikus gyakorlatokkal szemben a hazai reformátusok hangsúlyozták, hogy a gyógynövények magukban minden mágikus rítus nélkül segítenek a betegségek leküzdésében. Nem véletlen, hogy a XVI. századi két magyar gyógynövénykönyv szerzője református volt: Méliusz Juhász Péter debreceni püspök, akinek a „Herbárium”-a 1576- ban, és Beythe András, Beythe István fia, akinek „Fives Könyv”-e 1595-ben Németújvárott jelent meg.'° 8 SÖRÖS 1904. 326., TÓTH G. 2005. 39-49. 9 KISS 1881. 228-230. 10 NÉMETH 2005. 251-252. [ 311 ]
