Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Műhely - Németh Balázs: A mentalitásváltozás tükröződése Beythe István ágendájában (1582)
Műhely í^> Acta Papensia XIII (2013) 3. SZÁM Beythe nem tartja szükségesnek az asszonyavatást, illetve az egyházkelést, azaz a szülőanyának csak a szülés után hat héttel való első templomlátogatását, miután „megtisztult”. E szokás mögött az az ókorból származó tabufelfogás rejtőzött, hogy a szülőanya a nemi közösülés és a születést követő vérzés miatt „tisztátalan“ lesz.11 Beythe határozottan szétválasztotta a testi tisztaságot a lelkitől, és ezáltal egy szerény lépést tett a racionális szekularizáció felé. Ezt a XVI. században a babonás félelemtől való felszabadulásként értelmezték. Beythe óvatosságára vall, hogy ő elvben elvetette az asszonyavatást, de ágendájában gyakorlatilag azt javasolta, hogy a gyerekágyas anya minden időbeli korlátozás nélkül akkor mehet ismét a templomba, mikor érzi, hogy „megtisztult”. Beythe álláspontja, óvatos fogalmazása ellenére is, egy lényeges láncszem volt a szexualitás egyik tabujától való felszabadítás irányában. Az úrvacsorában a mentalitásváltozást először az jelentette, hogy Beythe szerint az úrvacsora nem engesztelő áldozat, hanem „emlékezet”, „pecsét”, „az üdvösség tanúbizonysága” és „az örök élet megerősítése”. Mindez a racionális gondolkodás felé nyitotta meg az utat. A személyes öntudatot növelte a két szín alatt való kommunió, tehát a hívők a kehelyben bort is kaptak a lelkésztől. Ezt az önbizalmat növelte az a tény is, hogy Beythe szerint a hívők a kelyhet és a kenyeret saját kezükbe vehetik. Ennek további hatása azt jelentette, hogy a hívők és a lelkészek között a régi, áthidalhatatlan választóvonal ledőlt. Beythe szabad választás tárgyává tette azt, hogy a lelkész az úrvacsora során ostyát vagy kenyeret szolgáltat-e ki, habár ő, református szellemben, a kenyér mellett foglalt állást, mivel Jézus is kenyeret használt az első úrvacsora alkalmából. Hasonlóan szabaddá tette, hogy az úrvacsorát oltáron vagy közönséges asztalon osszák-e ki, habár ő maga, Jézus példájára utalva, az asztal használata mellett volt. Az asztal, az oltárral ellentétben, növelte a hívek közötti összetartozás érzését, és csökkentette a távolságot a lelkész és a hívek között. A mentalitásváltozás szemszögéből nézve a legdöntőbb változás az volt, hogy az úrvacsora elveszítette addigi domináló szakrális jellegét, és közösségteremtővé vált, egyúttal a demokratizálódás és az emancipáció irányába is tett szerény lépéseket. Beythe felvette ágendájába a betegek látogatását is, mert ez, ha a beteg úgy kívánta, a gyónással és az úrvacsora felvételével is össze volt kapcsolva. Beythe világosan elhatárolta magát attól a felfogástól, hogy a betegek látoga11 Magyar Néprajzi Lexikon I., Bp., 1979. 244. („gyermekágy“); BENEDEK 1971. 266—270.; Theologisches Begrifflexikon zum Neuen Testament II. Wuppertal, 1977.1037-1042. („Rein“) [312]
