Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Forrásközlés - Szalayné Gubricza Emese: Egy somogyi "lámpás" az ezredfordulón (Szalóky Dániel csokonyai néptanító 1919-ben készült önéletírása)
Forrásközlés ^ Acta Papensia xiii (2013) 3. SZÁM rom pedig az asszonyok tanácsára egy, a takarékosságról prédikáló üres levelet küldött utánam. Erre én válaszlevelemben postabélyeget, levélpapírt és levélborítékot küldtem neki vissza, hogy költségei megtérítve legyenek. Nagyon érdekes volt egyszer a három hétig tartó erdélyi utazásunk is. Itt már Elekes Sándor (az oláh-tolmács kollega) is csatlakozott hozzánk. Budapestről menet Arad, Déva, Piski, Gyulafehérvár felé mentünk. Piski- ről elrándultunk Vajdahunyadra is. Gyulafehérvárról elgyalogoltunk Tövisre, Elekes Sándor nővéréhez, s ott kissé megpihentünk, kürtös kalácsfánkot, stb. ettünk. Onnan átballagtunk Magyarigenbe, a híres Bőd Péter8* eklézsiájába, Elekes Sándor gyógyszerész sógorához. Nála töltöttünk el 1-2 napot, s addig minket erdélyi speciálitásokkal (tokánnyal, stb.) és finom erdély-hegyaljai jó borral traktált meg. Az itteni templomban egyik délutáni istentiszteleten mi fungáltunk: én voltam az imádkozó pap, a többi útitársak voltak a kántorok. Innen Tövis, Balázsfalva, Héjasfalva érintésével Brassóba, majd Sepsiszent- györgyre mentünk el vonaton. Ott megháltunk: én Nagy Lajossal egy' '1 lapszerkesztőügyvédnél (Széki Elemér barátjánál), Zsinka és Elekes pedig a magát nagyra tartó s a kezdetben minket fumigáló,88 89 90 egy Csinódi nevű állami elemi iskolai igazgató tanítónál. Híres méhész is volt ez a kollega, de bizony másnap Zsinka szakszerű bírálatára (hosszú bajuszát lekonyítva) megadta magát. Sepsiszentgyörgyről gyalog mentünk Málnásra a „büdös barlangihoz. Út- jártunkban egy 12-13 éves székely fiú szólított meg bennünket a faluvégen 88 Bőd Péter 1712. február 22-én született Felsőcsernátonban (Háromszék vm.). 1724-től Na- gyenyeden tanult. 1728-tól Nagybányán tanított. 1732-ben visszatért az enyedi kollégiumba, ahol subscribált. A könyvtár kezelője és a héber nyelv segédtanára is volt. 1740-től 1743-ig Leidenben tanult. Hazatérte után Hévízen (Olthévíz, Nagy-Küküllő vm.) lett lelkész. 1749-ben választották meg magyarigeni (Alsó-Fehér vm.) lelkésznek, ahol haláláig, 1769. március 3-ig szolgált. Jelentős művei: Szentírás értelmére vezető magyar leksikon. Kolozsvár, 1746. A szent bibliának históriája. Nagyszeben, 1748. Magyar Athenäs. Nagyszeben, 1766. Kősziklán épült ház ostroma. Kocsi Csergő Bálint latin munkájának fordítása. Sajtó alá rendezte bevezetéssel és jegyzetekkel Szilágyi Sándor. Lipcse, 1866. SZINNYEI 1891-1914. I. 1126-1131. BOZZAY- LADÁNYI 2007. 274 (3039. sz.). 89 Eredetileg a szövegben: Málik nevű. Málik József (1849-1901) tanár, újságíró, szerkesztő. Tanulmányait a budapesti teológiai akadémián végezte 1870-től, ahol 1872-1873 között Ifjúsági Lapok címmel havi folyóiratot szerkesztett. 1873-tól a sepsiszentgyörgyi Református Székely Kollégium tanára, majd ugyanott a leánypolgári igazgatója volt, a Székely Tanügy pedagógiai folyóirat, a Nemere című politikai hetilap, majd 1882-től a Székely Nemzet című folyóirat megalapítója és szerkesztője. 1882-ben ő hozta létre Sepsiszentgyörgyön a Jókai nyomdát. SZINNYEI 1891-1914. VIII. 449-450. BELICZAY 1955. 223. MARKÓ 2001-2007. IV. 448-449. 90 fumigál (latinból): semmibe vesz, lekicsinyel, lefitymál [ 427 ]
