Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: "Isten ditsőségére való buzgóságból ajándékozta…" (Adományok és adományozók a dunántúli református közösségekben a XVII–XIX. században)
<0 Műhely ^ Acta Papensia xiii (2013) 3. szám radt.63 64 Ugyancsak a Ságfai nemzetség leszármazottja volt az ajándékozásokkal nem szűkölködő Sákfai Rebeka asszony. A Noszlopi család közismert volt Dunántúl-szerte, több adomány származik tőlük. Meg kell még említeni az adományozók között a győrszemerei Sza- lay Istvánt, aki 1748-ban Bécsbe ment el a közösség szabad vallásgyakorlatának visszaadása ügyében. Ugyanitt volt adományozó Losonczi János, aki kijárta a közösségnek Mária Teréziánál a szabad vallásgyakorlatot, sőt, a vármegyétől 1752-ben a templomépítési engedélyt is megszerezte.” ' A győri Székely Istvánról is tudjuk, hogy kiterjedt nemzetség sarjaként önzetlen támogatója volt az egyháznak. Nem hagyhatjuk említés nélkül a zánkai bőkezű adományozót, Árenstein Józsefet és nejét Érdi Máriát. Árenstein József bécsi piarista tanár volt, aki a rendből kilépve és reformátussá áttérve feleségül vette a gazdag bécsi polgárlányt, a református vallásra tért Érdi Máriát és így váltak a kis gyülekezet jótevőivé.65 A sárkeresztesi református templomnak egy selyemmel és fémszállal hímzett török kendőt ajándékozott a helyi birtokos felesége, a római katolikus Hochburg Jánosné 1715-ben. Dr. Gelencsér József jogtörténész szíves szóbeli közléséből tudom, hogy a házaspár a térség legvagyonosabbjai közé tartozott, a csókakői uradalom tulajdonosai voltak a török hódoltságot követően. Külön érdekessége az ajándékozásnak, hogy az az adományozó készítményeként szerepel az egyházközség protocollumában. Azonban a díszes textília megegyezik a győri gyülekezet, feltehetőleg végváriak ajándékozta török kendőjével, eredetileg turbántakaróval, így joggal feltételezzük, hogy ez a textilemlék a törökökkel meg nem szakadt, sőt a XVIII. században is a Balkánról folytatott kereskedelmi kapcsolatok révén juthatott el a Dunántúlra, ahol az ajándékozó megvásárolhatta azt. Ismert tény az is, hogy a törökök már a XVII. századtól nem csupán egyedi darabokat, hanem sorozatban, háziiparszerűen készítettek díszített textileket, amelyeket kereskedelmi forgalomban árusítottak.66 Minden bizonnyal ez is közéjük tartozott. A csőri Szőgyén Lászlóné Marich Mária ugyancsak római katolikusként ajándékozta a gyülekezetnek a fából készült úrasztalát és rá saját készítésű, 63 NAGY 1857.1. 79-80., 1858. II. 215-218., 1863. X. 40-43., 59-61. 64 TÓTH 1927. 35-36. 65THURY 1995. 33-3466 GERVERS-MOLNÁR 1983. 16., valamint S. LACKOVITS 2005. 257[ 341 ]
