Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 2. szám - Szemle - Vörös és fehér. A vörös és fehér uralom hátországa – 1919 vidéken (Petrik Iván)
Acta Papensia XIII (2013) 1. szám tények világossá váltak a fővárosban, megindultak a politikai biztosok és a terrorcsoportok (magukat nevezték így), hogy „megfelelő” irányba tereljék a folyamatokat. Ennek lettek következményei a vérengzések. Ezeket aztán (kis fáziskéséssel, miután a kellőnek és megfelelőnek ítélt erőszak lezajlott) megpróbálta kordában tartani a felső vezetés, de jól kirajzolódik, hogy szélesebb társadalmi bázis híján sem a terror, sem az erőszak megzabolázása nem vezethetett eredményre. Nagyjából ennyi, amit általánosságban elmondhatunk a tanulmányok alapján. De legalább annyira érdekesek a különbségek, az egy-egy nagyon különböző adottságokkal rendelkező város, terület (a püspöki székhely Veszprém és az ipari központ Miskolc/Diósgyőr) között megmutatkozó eltérések. Veszprém tökéletes mintaterepe a fent vázolt sémának. A kötet szerkesztője, Nagy Szabolcs tanulmányában a város korabeli helyzetének felvázolása után, nyomon követhetjük a vezetőcseréket, illetve eleinte inkább a cserék hiányát, majd a fővárosból érkező terrorcsapatok ténykedését.3 A város speciális helyzetéből adódóan (püspöki székhely) különös figyelmet érdemel a kommün egyházzal való viszonya, illetve a klérus reakciója. Nagy Szabolcs megállapítása szerint a városban és a megyében tapasztalható ellenforradalmi megmozdulások nem köthetőek a katolikus egyházhoz. Ezeknek a megmozdulásoknak egészen más motivációjuk volt. Az ún. devecseri ellenforradalom „bázisát [...] az alacsonyabb sorú helyi földművesek, kézművesek alkották”. A veszprémi „asszonylázadás” során is a városi elszegényedett munkásrétegek lázadtak fel. Látható tehát, hogy a Tanácsköztársaság társadalmi bázisát, illetve tevékeny ellenfeleit tekintve is a korábban sulykolt megállapítások felülvizsgálatra szorulnak. Szűts István Gergely egészen más terepen vizsgálja az eseményeket. Miskolc és Diósgyőr Veszprémtől jelentősen eltérő adottságokkal rendelkezett, hiszen már ekkor ipari (kereskedelmi) központok, lakosságuk túlnyomó része gyári munkásként vagy a kisiparosként dolgozott. A széles társadalomtörténeti háttér, és a regionális településhierarchia viszonyrendszerének felvázolásával a szerző biztos alapot teremt a későbbi folyamatok megértéséhez. E két településen ugyanis, ahogy ezt már említettük, több összetevővel kell számolni. A háború végeztével menekülők tömegei érkeztek a városba, akiknek ellátása a korszakban végig komoly nehézségeket okozott, másrészt a cseh megszállás a kezdetektől valós veszélyt jelentett. A márciusi hatalomváltás itt sem járt azonnali és teljes körű személycserékkel. Ennek Szűts megállapítás szerint „legfőbb oka a városi baloldal erőviszonyaiban keresendő. Sem Miskolcon, sem pedig Diósgyőrben nem lett meghatározó a kommunisták szerepe...” Nem tartható fönn tehát a korábbi toposz, miszerint Diósgyőr a kommuniz1 Döbbenetes részlet a Cserny-csoport beavatási szertartása. A kérdésekre „Meg tudod-e ölni édesanyádat?”, „Meg tudod-e ölni édesatyádat” a jelöltnek igennel kellett felelni. (15.) [ 297 ]
