Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 2. szám - Szemle - Németh Tibor: "mások szegénységén segíthetni…" Ihász Lajos élete (1850–1908) (Hudi József)
Szemle í^> Acta Papensia XIII (2013) 1. SZÁM tokát. Munkáját megkönnyítette, hogy a budapesti és pápai hírlapok, ill. számos kiadvány (pl. a főrendiházi naplók és iratok) már digitális változatban is hozzáférhetők. A Mészáros Tamás evangélikus egyházkerületi felügyelő ajánlásával kezdődő, német és angol nyelvű összefoglalóval záródó kötet műfajilag két elkülönülő fő részből áll: nagyobb részét az életrajzi fejezetek teszik ki, melyeket Függelék egészít ki. A Függelékben Ihász Lajos beszédeit és leveleit, a vele kapcsolatos újságcikkeket, levéltári és egyéb szövegeket olvashatunk és a vázlatos Ihász- és Jókay-családfát is tanulmányozhatjuk. (Ezeket jó lett volna szabályosan, s nem nyilakkal megrajzoltatni.) A rezümék után gazdag és jó minőségű fotóillusztrációk (265-299.) zárják a kötetet. A fotók egy részét közgyűjtemények (Laczkó Dezső Múzeum, OSzK, Petőfi Irodalmi Múzeum), másik részét magánszemélyek őrzik. A kiadványokban már közzétett fotókat is feltárta és hasznosította a szerző. Az életrajz legfontosabb eseményeit már a feldolgozás elején olvasható kronológiai vázlatban megismerjük; ezt követően önálló hosszabb fejezet foglalkozik a magánemberrel, több fejezet a közéleti férfiúval: az evangélikus egyház tisztségviselőjével és jótevőjével (gyülekezeti felügyelő volt Ajkán, Bakonytamásiban, majd egyházmegyei, végül egyházkerületi felügyelőnek is megválasztották); a gazdálkodóval, a mecénással és jótékonykodóval; a politikussal (a vármegyei törvényhatósági bizottsági taggal és a főrendiház tagjával). A közéleti áttekintést magánéleti fejezetek zárják, melyek utolsó éveit, halálát, temetését és emlékezetét idézik. A fejezetek logikusan épülnek egymásra, bár akadnak átfedések is: a magánembert bemutató fejezetben olvashatunk a család ingatlanairól; A mező- gazdaság világában c. fejezetben pedig a gazdálkodásról, a gazdálkodóról és a „földesúrról”. Talán jobb lett volna az utóbbi fejezetet és az utolsó éveket bemutató önálló fejezetet is A magánember c. fejezetbe illeszteni. A biográfia-íróra köztudottan több veszély is leselkedik: egy filantróp közéleti személyiséggel megismerkedve fönnáll az eszményítés veszélye, különösen akkor, ha kevés a belső világára, intim szférájára vonatkozó megbízható forrás. Ha pl. nem vezetett naplót, nem írt visszaemlékezést, a sajtóban róla kialakított kép pedig egyoldalúan pozitív. Veszélyt jelenthet az is, hogy a személyiség egyedi vonásainak feltárása helyett az író jól bevált, hatásos sablonokat alkalmaz. Jókai kortársát és rokonát könnyen lehet romantikus hősnek ábrázolni, ahogy Eötvös Károly tette ezt a főhős édesapjával, Ihász Imrével és annak testvérével, Ihász Dániellel. Előbbi a birtokát gyarapító, „nemzeti ügyeinkért” lelkesedő művelt igaz magyar úr típusát testesítette meg számára; utóbbi a szabadságharc hősét, Kossuth hívét, haláláig barátját és harcostársát, az „agg bujdosót”. [ 292 ]
