Acta Papensia 2012 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 12. évfolyam (Pápa, 2012)
Műhely - Fekete Csaba : A nagydobszai graduál Psalteriuma
MŰHELY Acta Papensia XII (2012) 1-4. A kötési adatból is az következik, hogy 1600 táján írták a graduált. Korábban legalább másfél, de inkább két és fél évtizeddel a Batthyány/Óvári/Ráday testvérgraduáloknál.4 Mindhármat 1620-1625 táján másolhatták. A XVII. század közepe utáni kétszeri-háromszori újrakötés, javítás ellenére megviselt állapotú a kézirat. Kiszakadtak és eltévedtek egyes levelei. 1750 után évtizedekig nem szakadt még meg Nagydobszán az énekes szertartásrend, az újrakötés és az elhasználódás ezt tükrözi.5 A kötet elején avult, de tudománytörténetileg és kutatástörténetileg érthető véleményeket találunk. Kálmán Farkas a XIX. század végén kölcsönözte az akkor még helyben őrzött graduált, ismertetőt közölt róla.6 Majd’ fél évszázaddal későbbi a következő bejegyzés. Közkeletű vélekedés: „NB. E nagy- dobszai nagybecsű graduálnak főforrása a gyula-fehérvári Batthyányi-graduál volt, mert száznál több éneke abból, vagy annak másolati példányából van véve. Sárospatak, 1926. ápr. 13. Harsányi István theol. tanár.” Seprődi János kolozsvári zenetanár tisztázta 1913-ban a Batthyány graduál téves keltezését. 1733-at, Ráday halála évének megörökítését olvasta Volf György 1563-nak.7 Van még egy tévesztésre alkalmas szó Harsányi István soraiban. Nem Gyula- fehérváron írták, sem nem ott használták a Batthyány graduált; de valóban gyulafehérvári volt az Öreg graduál kéziratos elődje Bethlen korából, amely aztán elpusztult. Seprődi kortársait a helyesbítést nem indította nézeteik kritikai vizsgálatára. Czeglédy Sándor az 1960-as években tisztázta, hogy azonos leíró munkája két másik graduállal együtt, egyazon műhelyben készült, és az 1613-tól gyártott papír víz-jeleinek bizonysága szerint a XVII. század második évtizedének közepénél hamarább nem másolhatták az Óvári graduált. Előbb készült a Batthyány, majd végül a kisebb Ráday graduál.8 Ennek ellenére a XX. század végén is olvassuk azt, hogy a Bathyány „kódex” XVI. századi. Eleinte Czeglédy Sándor is úgy vélte, 1578 utáni, de még a század végé4 A testvérgraduálok közül az Óvárit nem vizsgálhatjuk, mert teljes Psalteriuma hiányzik megcsonkulása miatt. 5 1752-ben leltári helyesbítést írtak bele: megőrizték és használták istentiszteleten a régi réz gyertyatartókat. — A passiót éneklő kántorok nevét 1681-1750. között jegyezték fel. 6 „E könyvet több heteken át vizsgáltam és a jelen korral megismertettem. Kálmán Farkas Baranya megyében a Sósvertikei ref. egyház ez idei lelkésze. — 1879. Sept. 17.” KÁLMÁN 1881. — Vö. FEKETE 2010a. 7 SEPRŐDI 1913., erre STOLL 2. kiad. is hivatkozik. 8 CZEGLÉDY 1961. CZEGLÉDY 1963. CZEGLÉDY 1978. Ary 92 'Cf-
