Acta Papensia 2012 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 12. évfolyam (Pápa, 2012)
Műhely - Fekete Csaba : A nagydobszai graduál Psalteriuma
FEKETE CSABA A nagydobszai gradual Psalteriuma* a AGYDOBSZA (Baranya-megye) református gyülekezetének egykor használt kéziratos szertartási könyvét a szakirodalom a XVII. század elejére keltezi.* 1 Pontosabban nem határozhatjuk meg, mert a másolóról és a másolásról nincs adat. Külső forrásunk sincs, amely segítene. Az utolsó újraköttetéskor emlékeztetőt írtak a kötet fedelére;2 ebből is XVII. század eleji leírás következik. A kötést 1643-ban újíttatták. A napi énekes szertartáson körülbelül egy emberöltőn át sűrűn lapozták. Elhasználódott. Nagykőrösről van adatunk. Ott a sokkal testesebb Öreg graduált, tartós fatáblás-kapcsos és veretes kötésbe, először ugyancsak 1643-ban kötötték. Mégis 1677-ben javított kötésben maradt ránk (később is javították, de hiányzó kapcsait és sarokveretét nem pótolták). Négy évtizedes használat úgy megviselte masszív kötését, hogy ideje volt újíttatni.3 Papírtáblás kötése van a Nagydobszán használt kéziratos graduálnak. Nem olyan erős, mintha kapcsos és fatáblás volna. Nem kophatott lassabban, mint a többi graduál. A XVII. században még sűrű, XVIII. században ritkuló használata miatt romlását utoljára a XIX. században javíttatták. Közben talán csak egyszer kötötték újra vagy 1700 táján, vagy két-három évtizeddel később. 1800 után kevés peremvidéki református gyülekezetben énekelt a kántor a graduál- ból; de a Passio és Lamentatio éneklése helyenként megérte a XX. századot. * Készült a K 69093 OTKA pályázat támogatásával; részletei elhangzottak előadásban is a Miskolci Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszéke és az említett OTKA pályázat résztvevői által Miskolcon, 2008. december 15-én és 16-án rendezett Szöveghagyományozódás és nyelvtörténet című konferencián. 1 STOLL 2002. 9. tétel. — A tételszám a 2. jav. bőv. kiadásban változatlan. — Lelőhelye: Ráday Könyvtár, kézirattár, K-O. 376. KOZMA- LADÁNYI 1982. 2 „A Dobszai Ekklésziának ezenn régi időkből való Énekes Könyvét, ebbe a’ Formába, Wei- dinger Alajos Pétsi Könyvkötő kötötte be, az 1834-ik Efitendöb(en). Elébbi elfiakadt boritékjánn elől ez a' Jegyzés állott: Sum per Johannem Dobsza renovatus Anno Domini 1643. Barla Szabó István a Nagy és Kisdobszai egyes. Egyház lelkésze” (előzék). A kötet második felébe 1690-1696 között kanciókat másoltak a XVII. század közepén bekötött üres levelekre. Még egyszer átköthették. Talán ez restauráláskor tisztázható. 3 BOBROVSZKY 1980. 36.
