Acta Papensia 2012 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 12. évfolyam (Pápa, 2012)
Szemle - Kósa László: Művelődés, egyház, társadalom. Tanulmányok. (Pályi Zsófia Kata)
SZEMLE Acta Papensia XII (2012) 1-4. szór provinciálisnak, elmaradottnak nevezett korabeli Magyarország képe (Történetkutató kisvárosi értelmiség a reformkorban). A történeti források rendkívül alapos feltárása miatt érdemel kiemelt figyelmet a Gyula város presbitériumáról készült tanulmány. (Gyula alföldi mezőváros református presbitériuma a 19. században). Az 1801-től folyamatosan fennmaradt presbiteri jegyzőkönyvek vizsgálatát a szerző a magyarországi polgári átalakulás folyamatának tanulmányozására használta fel. A presbitérium szervezetét, társadalmi összetételét, a presbiterek feladatait és hatásköreit bemutatva, statisztikai elemzéseket végezve tovább árnyalta, pontosította a presbitérium önigazgatásáról, autonómiájáról, demokratizmusáról kialakított történeti képet. A kötet külön érdeme, hogy egymás mellett találhatjuk benne azt az öt tanulmányt, melyek a történelmi Magyarország déli területeinek sajátos, bizonyos szempontból egyedülálló vallási viszonyait-jelenségeit tárgyalják. Kosa László értelmezésében ez a régió nemcsak a magyar, hanem szélesebb perspektívában szemlélve a történelmi kelet-nyugat összeütközésében játszott és megszenvedett szerepe miatt talán az európai történelemben is külön régiónak számíthat. A Baja-Szeged-Gyula vonaltól délre eső vidék, valamint Szlavónia és a Szerémség lakossága a török hódoltság idején szinte teljes egészében elpusztult, kultúrája megsemmisült, a középkori lakosság kevés kivételtől eltekintve eltűnt, a népességi folytonosság megszakadt. Számos újratelepülési hullám zajlott le a XVIII-XIX. század folyamán, mely Dél-Magyarországon egy nyelvileg, nemzetiségileg, vallásilag összetett tájat alakított ki. Kosa László első tanulmányában megállapítja, hogy ez a sokszínűség sajátos társadalmi, kulturális és lélektani vetülettel is rendelkezett, mely a vallás terén abban nyilvánult meg, hogy a hagyományokhoz kevésbé hű, gyengébben kötődő, új lakhelyükön sokszor lét- és értékbizonytalanságban lévő telepesek fokozottan lehettek nyitottak az újdonságnak számító „szekták”, kisegyházak tanaira, jobban vonzódtak a boldogulást, nyugalmat, szolidaritást ígérő, néha szélsőségektől sem mentes közösségekhez (Vallási mozgalmak Dél- Magyarországon az újkorban). A következő tanulmányban a török pusztítást átvészelő és a nagy népmozgások közepette is megmaradó, a középkor vége óta a magyar nyelvterület peremén fekvő négy református község: Kórógy, Haraszti, Szentlászló és Magyarrétfalu sajátos helyzetével foglalkozik. A szlavóniai magyar falvak ^ 131 'rt-
