Acta Papensia 2012 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 12. évfolyam (Pápa, 2012)
Szemle - Kósa László: Művelődés, egyház, társadalom. Tanulmányok. (Pályi Zsófia Kata)
SZEMLE Acta Papensia XII (2012) 1-4. közigazgatásilag Horvát-Szlavónországhoz, egyházi felügyelet tekintetében a magyarországi Dunamelléki református egyházkerülethez tartoztak. Sajátos történelmi helyzetükből fakadó elzártságuk elősegíthette hagyományaik megőrzését, melynek vizsgálata nemcsak az egyház- és művelődéstörténész, de a néprajztudós szempontjából is különösen izgalmas feladat lehetett. A szerző elsősorban püspöki egyházlátogatási jegyzőkönyveket felhasználva megállapítja, hogy a négy falu nemzedékek óta egy helyben élő lakossága sajátos öntudattal rendelkezett, és megkülönböztette magát a XIX. században a Dráva-Száva közbe betelepült százezernyi telepes magyartól (A szlavóniai magyar reformátusok egyházi és társadalmi állapota 1885-ben). A fentebb említett négy falun kívül a többségében horvát anyanyelvű református Tordince (Tordinci, Tordinca, Tordinka) szintén a Dunamelléki református egyházkerület felügyelete alá tartozott, rajtuk kívül - a néhány ezer evangélikus vallású szlovént kivéve - egyáltalán nem voltak délszláv protestánsok ( Tordince horvát református falu). Már Tordince sajátos helyzetének vizsgálatakor felvetődött egy esetleges nyelv- és etnikum-, vagy vallásváltás lehetősége, az utóbbi kérdéskörrel Kosa László a következő két esettanulmányában külön is foglalkozik. Rendkívül aprólékosan igyekszik kideríteni az áttérés körülményeit az etnikailag és vallásilag kevert területen lévő szerémségi beszédes nevű Maradék esetében (Maradék: vallás és anyanyelv konfliktusa egy szerémségi községben a 19-20. század fordulóján), de hasonló alapossággal vizsgálja a délvidéki újratelepítés egyik utolsó hullámában keletkezett Csanád vármegyei dohánykertész település, Kunágota lakóinak 1872- ben bekövetkező tömeges vallásváltása mögött fellelhető ok-okozati összefüggéseket (A kunágotai áttérés). Kosa László megállapítja, hogy a két világháború közötti időszak egy lassan emelkedő, de határozottan fölfelé tartó szakasza volt a magyar protestantizmusnak: mindkét protestáns egyház fölkarolta a népfőiskolát, a cserkészetet, kibontakoztak az ifjúsági mozgalmak, bővült a karitatív tevékenység és szélesedtek a nemzetközi kapcsolatok, megélénkült a teológiai élet, egyházi és világi pályán egyaránt tevékenykedő protestáns értelmiségiek jelentek meg. A kötetben egyedüliként bőséges fényképmelléklettel illusztrált egyháztörténeti tárgyú tanulmányban a szerző a debreceni Tisza István Tudományegyetem Református Hittudományi Kara és a német hitvalló egyházhoz hű wuppertal- eberfeldi református lelkészképző intézmény 1934-1940 között fennálló di132
