Acta Papensia 2012 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 12. évfolyam (Pápa, 2012)
Műhely - Fekete Csaba : A nagydobszai graduál Psalteriuma
MŰHELY Acta Papensia XII (2012) 1-4. mondott fohászt fűzhettek az elhangzott zsoltárhoz. Ez a hazai (esztergomi) hagyományban már nem található meg, ám Huszár Gál csaknem minden zsoltárhoz fűzött imádságot a szertartásban járatlanabbak kedvéért mintául.22 A továbbkutatás némi szerencsével arra is fényt deríthet, hogy ez a jelenség egyedi-e a Délvidéken, vagy megvolt-e másutt, vagy talán szélesebb körben elterjedt protestáns gyakorlat? Most csak ezt a maradványát nevezhetjük meg. /•< Szélesebb körben a hallott, hallgatott anyanyelvi szertartás hatott. Nyelvileg és lélektanilag egyaránt. Hangsúlyozza ez a mellőzhetetlen tény egyfajta pédikátori fordítóstílus hasznát. Kevésbé méltathatta a reformáció-korabeli társadalom a filológiailag igényes, tudós fordítás értékeit, ez huzamosabb ideig még az írni-olvasni tudók vékony rétegéhez is nehezebben juthatott el. Nyelv, szertartás és társadalom egymásra hatásában az elhangzó, a hallásból ismert (meg is tanult) zsoltárszöveg érvényesült (széles körben kizárólag csak ez), jó ideig csupán iskolázottak körében képzelhető el otthoni és egyénileg olvasott vagy énekelt zsoltárszöveg. Nyelvi és szertartási hatása tehát a prédikátori magyarításnak volt, amely alkalmazta a tartalmat a hallgatókra (applikálta), helyenként átértelmezte, parafrazeálta; a formálódó tudós norma és a művelt értelmiségiek elvárása helyett ezt gyakorolta, nem pedig a humanista filológiát művelte. A hebraizáló irányzatra egy évszázada a föntebb hivatkozott Horváth Cyrill figyelmeztetett.23 Ez a prédikátorok körében csupán korlátozottan érvényesült. A latinos hagyomány és a prédikátori fordítóstílus soká, még a XVIII. század elején is jelen volt a szertartáson elhangzó zsoltárokban, amelyeket a graduálok őriztek meg korunkra. Feltárult — miközben áttekintettük egymás mellett a Nagydobszai és a Batthyány/Ráday graduál zsoltárait az azonos szövegűektől a jobban, végül teljesen eltérőkig —, hogy mely különbözések nem gépies másolás és nem is tipikus tévesztés következményei, hanem ezeket a mögöttük rejlő fordítás fajtája, irányzata okozta. Az eltérő igényű fordítások és/vagy források egymás mellett élése sürgeti az aprólékos vizsgálatot; ezekből gyűlhetnek adalékaink az egykor széles körben gyakorolt szertartások szövegeinek hagyo22 Ld. imádságainak kiadását HUSZÁR & HUSZÁR 2002. 23 HORVÁTH 1905.
