Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 3-4. szám - Műhely - Gerencsér Tibor : A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede
MŰHELY Acta Papensia XI (2011) 3-4. ülésein hangzottak el 1941 folyamán. Ezeket kiegészíti még egy rövid írás a szentesi múzeumban őrzött festményről, mely Bem tábornokot ábrázolja. A Társaság több tanulmányt, monográfiát története során már nem adott ki, viszont a második világháború utáni időkből ránk maradt az egyesület hivatalos lapja, a Magyar-Lengyel Kurír, mely szintén említést érdemel. Ennek 1945 után Ungváry Jenő volt a főszerkesztője, míg a szerkesztői tisztséget Miklóssi Ferdinánd Leó látta el. Munkatársuk volt még Bevilaqua-Borsodi Béla, akinek lakásán, a X. kerület, Delej utca 34-ben volt az újság szerkesztősége. A lap havonta jelent meg, de gyakran voltak késések, ami azt eredményezte, hogy általában egy kiadvány több számot foglalt magában. A kiadási költségek fedezése érdekében reklámokat is közöltek. Az újság elég jó minőségben jelent meg, ritkán fényképeket, rajzokat is tartalmazott. A Magyar- Lengyel Kurír lengyel nyelvű verzióját a Társaság vagy a követség valószínűleg továbbította a lengyel sajtónak, mivel varsói, krakkói lapok rendszeresen reflektáltak egy-egy cikkére. Többnyire gazdasági hírek jelentek meg benne az újjáépítésről, de sok visszaemlékezés is napvilágot látott hasábjain a háborús idők megpróbáltatásairól. Olyan közismert személyiségek írtak a Magyar-Lengyel Kurírba, mint Varga Béla, Antall József vagy Szakasits Árpád. Lengyel politikai hírek is megjelenhettek benne, magyar politikáról viszont csak áttételesen és ritkán írtak. Az újság természetesen rendszeresen beszámolt a Magyar Mickiewicz Társaság működéséről, üléseiről, közgyűléseiről, ünnepségeiről, s nem ritkán az előadások teljes szövegét is közölték. Utolsó száma 1947. október 15-én jelent meg. ÖSSZEGZÉS A Magyar Mickiewicz Társaság olyan lengyel-magyar baráti egyesület volt a két világháború között, amely kulturális és irodalmi téren próbálta a két nemzet kapcsolatát szorosabbra fűzni. Megalakulásának első éveiben sem a két ország viszonya, sem a Társaság belső szervezeti felépítése nem tette lehetővé, hogy hatékony munkát fejtsen ki. A Mickiewicz Társaság értékelhető gyakorlati tevékenységet csak az 1930- as évek közepétől, az 1934-es lengyel-magyar kulturális egyezmény aláírását és az egyesület 1935-ös újjáalakulását követően folytatott. A zárt taglétszám és a tagok tudományos munkásságának köszönhetően a Magyar Mickiewicz Társaság rövidesen megkerülhetetlen tényezővé vált a te 192 ^
