Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 3-4. szám - Műhely - Gerencsér Tibor : A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede
MŰHELY Acta Papensia XI (2011) 3-4. magyar-lengyel kulturális kapcsolatok terén. A két ország barátságát publikációkkal, műfordításokkal és lengyel-magyar találkozók szervezésével ápolták. A Társaság egyik tagja, Sziklay János lefordította Adam Mickiewicz verses regényét, a Pan Tadeuszt, mely azonban kéziratban maradt. A második világháború kitörésével a szervezetet új kihívások érték, mivel Lengyelországból több ezer lengyel menekült érkezett, akik közül sokan egészen a második világháború végéig Magyarországon maradtak. A lengyelek gondozását több hazai szervezet is felkarolta; ebből a munkából a Mickiewicz Társaság is kivette a részét. Noha kulturális téren nem tudott versenyre kelni a Lengyel Intézet és a magyarországi lengyel nyelvű sajtó kiadványaival, lehetőséget biztosított a hazánkban élő lengyel íróknak, költőknek - akik közül többen megtanultak magyarul is hogy a Társaság rendezvényein bemutassák műveiket. A tudományos működés mellett meg kell említeni azt az áldozatvállalást is, amit a nyilas terror idején tanúsítottak; többen a Társaság tagjai közül részt vettek a hazai ellenállásban, és lengyeleket bújtattak. A világháború borzalmai ugyanakkor a Társaságot sem kímélték, több tag - így például Baj- csy-Zsilinszky Endre, Kertész János, Palóczi Edgár - az erőszak áldozata lett. A német megszállás és a nyilas rezsim időszakában a Társaság jogszerűen nem folytathatta tevékenységét. A világégést követően a nehézségek ellenére ismét megkezdte munkásságát a Társaság, melynek tagjai még nem tudták, hogy a megszálló hatalom és a kialakuló új politikai elit egyaránt ferde szemmel tekint törekvéseikre. Annak ellenére, hogy a Társaság erre semmiféle okot nem adott, még retorikájában is alkalmazkodott a mindenkori kormány politikai irányvonalához. Az 1940-es évek végén a Társaság kétoldalú kulturális egyezmény hiányában Magyarországon szinte az egyetlen olyan kulturális szervezet volt, amelyik a magyar-lengyel barátság elmélyítésén fáradozott. Az egyesület kitűnő munkakapcsolatban állt a hazai lengyel közösség képviselőivel, a lengyel követséggel és az intézettel, melyeknek anyagi támogatását és élvezte. A Magyar Mickiewicz Társaság megszüntetése komoly veszteségnek tekinthető. Noha az egyesület egyes tagjai külön-külön folytatták a szervezet által megkezdett munkát, ennek hatásfoka azonban intézményi háttér hiányában messze elmaradt a korábbi évekétől. Tudjuk, hogy sok tag nem beszélt lengyelül, nem volt jártas a lengyel irodalomban, kultúrában, viszont puszta szimpátiából fordult a lengyel nép felé és öntevékenyen támogatta a két nép 193 «s*
