Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 3-4. szám - Újraolvasó - Gondol Gábor önéletírása
ÚJRAOLVASÓ Acta Papensia X (2010) 3-4. latin osztályt (coniunctica) az ottani néptanító (rector) vezetése alatt Kerka- poly Károly tanulótársam és távolabbi rokonommal végeztem. Anyám, bár csekély tőke állott rendelkezésére, melyből több árva gyermekeinek neveltetését özvegy létére fedezhette, mindamellett engedve erős elhatározásomnak még 1834. őszén Pápára magához vitt s az első latin osztályba (class, [is] grammatica) felvétetett, melynek befejezése után az úgynevezett syntaxisi két osztályt s később a „humaniorum classis” című három utolsó osztályát a gimnáziumnak az akkori tanerőkhöz viszonyítva jó sikerrel bevégeztem. Nagy hiányát éreztem azonban az alsóbb iskolákban gyakorlatban volt amaz oktatási rendszernek, hogy nemcsak az előkészítő, hanem a többi hat osztályban is rendes tanárok alkalmazva nem voltak s évről-évre theologiát végezett növendékekből helyettesített tanárok közül kevesen bírtak annyi készültséggel s ideiglenes hivatásuk betöltésére törekvő szorgalommal, hogy annak megkivántató eredménye a tanítványok által felmutatható sikerben nyilatkozhatott volna. S az innen eredő hiány annál érezhetőbb volt, mivel a történettan és földrajz a humaniorum classisokban latin nyelvű kézirat szerint taníttatott. S különösen a történettan a régi görög és római eredeti kútfők nyomán klasszikái miveltséggel birt régebbi tanárok (pl. Edelényi Szabó Sándor) müveiből szerkesztetvén, a klasszikus görög íróknak, különösen a magyar (kun) népre s az általa lakott országokra vonatkozó elnevezései kellő magyarázattal nem kisértettek s e részben is hézagos maradt a készültség ama tere, melynek betöltése az alsóbb iskolai oktatásnak volt feladata. Az 1840-41-iki iskolai évben a hat gimnáziális osztály bevégeztével az akadémia tanpályára lépvén át, azon hiány, mely a mathesisnek szintén kevés képzettségű ideiglenes segédtanár által még akkoriban szokásban volt előadásait s tanulásmódját követte, kiegészítésre s pótlásra talált a szakavatott s kitűnő előadásu Tarczy Lajos30 rendes tanár sikeres oktatási rendszere által. Nemkülönben Bocsor István történelemtanár alapos történelmi fejtegetései betetőzték a készültség és ismeretszerzésnek az alsóbb osztályokban kiegészí30 Tarczy Lajos (1807-1881) hetényi (Komárom vm.) születésű református főiskolai tanár, az MTA levelező (1837), majd rendes (1840) tagja. A gimnáziumot Révkomáromban, a bölcsészetetet és teológiát Pápán végezte, majd az egyházkerület támogatásával a berlini egyetemen tanult, hazatérése után 1833-tól rövid ideig filozófiát, később természettant (fizikát és matematikát) tanított a pápai főiskolán, ahol 1841-ben megalapította a Képzőtársaságot. Számos tankönyvet írt, szerkesztette az 1845-ben Pápán kiadott Tavasz c. zsebkönyvet. Drámaelmélettel is foglalkozott. SZINNYEI XIII. 1909.1302-1305. 309
