Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)

2010 / 3-4. szám - Műhely - Hudi József: A pápai munkásság térhasználata az első világháború előtt

MŰHELY Acta Papensia X (2011) 1-2. A MUNKÁSSÁG ÖNSZERVEZŐDÉSE ÉS TÉRHASZNÁLATA A XX. század elején a város értelmisége joggal lehetett büszke arra, hogy Pápa Veszprém megye „legnépesebb, legnagyobb, legjelentékenyebb”, s legur- banizáltabb városa, amelynek aszfaltozott vagy kővel kirakott utcáin a vil­lanylámpák fényénél lehet közlekedni, házainak jó része víz- és villanyveze­tékes, közcsatornával ellátott, a középületeket és a módosabb házakat telefon köti össze a külvilággal. Az egészségügyi szolgáltatást 4 kórház, gőz- és kádfürdő, gyógyszertárak biztosították. A polgárok szórakoztatásáról az állandó színház és az abban működő mozgóképszínház, tájékoztatásáról 3 városi újság gondoskodott. A református gimnázium muzeális gyűjteményei a város múltját is méltókép­pen reprezentálták, bár a hiányolt városi múzeumot nem helyettesítették.16 Az értelmiség a település műveltségét, iskolaváros jellegét hangsúlyozta, s megteremtette a mítoszt: Pápa a „Dunántúl Athénje”.17 A városban az iparban alkalmazott munkásság két jellegzetes csoportja a gyári és a kisipari munkásság volt. Az előbbi csoport többségében nőkből (lányokból és asszonyokból állt); az utóbbi szakmák szerint, 1886-tól az ipar­társulat keretében szerveződött, s fokozatosan jutott el a szakmaközi kapcso­latok szintjére. Ennek szimbolikus kifejeződése a Munkásotthon volt, melyet állítólag 1907 májusában, nagy ünnepség keretében nyitottak meg.18 A kialakuló pápai munkásmozgalom a szakszervezetekre és a szakszerve­zetek bázisán kiépülő Magyarországi Szociáldemokrata Pártra támaszkodott, amelynek helyi szervezete Győrrel és Budapesttel ápolt igen intenzív kapcso­1 BARTHALOS 1905.118-126., az idézet: uo. 118-119. 17 A kifejezés tudomásom szerint először 1898-ban, a tanítóképző létesítésével kapcsolatban fordult elő a helyi sajtóban: dr. Koritschoner Lipót cikkében azt írta, hogy „közhellyé vált immár a mondás, hogy városunk hovatovább a Dunántúl Athén-jévé fejlődik”. KORITSCHO­NER 1898. 2. A „Dunántúl Athénje” formulával 1907-ben találkozunk először. Az elmaradt gyermeknapról szólva írták: „Kis községek, falvak többet tudnak tenni a gyermekvédelem eszméjének érdekében, mint Pápa, a Dunántúl Athénje. Vájjon ezután is jogot tarthatunk erre a címre?” N. N.: A gyermeknap. = Pápai Lapok 34 (1907) 14. sz. (április 7.) 4. A helytörténeti irodalom szerint 1907. május í-jén nyílt meg a Munkásotthon, de ez téves adat, ugyanis a város csak 1907 decemberében vezettette be a villanyt az otthon helyiségébe. A szervezett cipészek és csizmadiák 1908 tavaszán a Jókai Kör nagytermében tartották a táncmu­latságot, melynek tiszta jövedelmét a Munkásotthon javára ajánlották fel. N. N.: Köszönet a városnak. Pápai lapok 34 (1907) 51. sz. (december 22.) 3. N. N.: A pápai szervezett... = Pápai lapok 35 (1908) 17. sz. (április 26.) 5-6. 296 <6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom