Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 3-4. szám - Műhely - Hudi József: A pápai munkásság térhasználata az első világháború előtt
MŰHELY Acta Papensia X (2011) 1-2. demográfiai mutató javult: nőtt a természetes népszaporulat, ezzel párhuzamosan csökkent az elvándorlás, szinten maradt a kivándorlás, ugyanakkor nőtt a bevándorlás. A kortársak szemében a modernséget a város fizikai terjeszkedése és a technikai civilizáció új vívmányainak (a vasútnak, villanynak, telefonnak) megjelenése testesítette meg, s a mintát a legnagyobb magyar város, Budapest jelentette.5 A város a XX. század elején a zsúfolt belvárostól északra, a vasút és a győri út közti szakaszon, továbbá délre, az Alsóváros, s északra, észak-nyugatra, a Felsőváros felé terjeszkedett. Keleti irányba, az egykori hatalmas tó helyén virágzó kertkultúra alakult ki; a kertek parcellázására a tulajdonos Esterházyak ekkor még nem gondoltak.6 Az öregdiákok nemcsak a vasúttól bevezető Esterházy út tekintélyes villáiban, a szomszédos, önálló villanyteleppel bíró állami dohánygyár és a Perutz- féle textilgyár épületeiben, a mellettük épült korszerű munkáslakásokban, hanem a kiépülőben lévő Erzsébetváros szabályos utcáiban és magánházaiban is gyönyörködhettek. A Veszprém vagy Devecser felöl érkezők figyelmét az Alsóváros szélén épült magyar királyi földmívesiskola, a „kultúrpalotának” beillő kétemeletes állami tanítóképző vonta magára, míg Kiscell felöl jövet az új huszárlaktanya és a Ranolder-féle leánynevelő intézet számított a legnagyobb középületnek. A belvárosban is megszaporodtak az elegáns emeletes középületek (postapalota, bencés gimnázium, katolikus elemi népiskola), üzletházak (pl. a kávéházak vagy a Párizsi Nagyáruház) és a magánházak. A XX. század elején a középkori belváros utolsó nyomai is eltűntek: az egykori bástyákat védő Cinca-patak árkát ekkor csatornázták,7 s alakították ki a millenniumra épült új református gimnázium monumentális épülete előtti teret, amely a belvárost kötötte össze az Alsóvárossal. Az addig délről zárt Kossuth utcát megnyitották a Széchenyi tér felé, így élénk összeköttetést biztosítottak a városszerkezetet meghatározó két központi tér között. A város fejlődését azonban több tényező is korlátok közé szorította: 5 Néhány momentum: az újságok híradásaiból tudjuk, hogy Pápán 1895-ben egy budapesti vállalkozó 4 automata (gyufa- és cukorautomata) felállítását javasolta; 1896-ban beindult omnibuszközlekedés, 1913-ban megjelentek az utcai reklám-hirdetőtáblák. A város 1867 utáni fejlődéséről átfogóan PÖLÖSKEI 1994. 369-431., gazdasági fejlődéséről uo. 369-381., az „épített város” XIX-XX. századi átalakulásáról GERŐ-SEDLMAYER 1959. 66-80. 7 A Kossuth utcát és Széchenyi teret 1907-ben csatornázták, a kivitelező Kövér Károly budapesti építész volt. Vö. SZALAIII. 162.
