Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 3-4. szám - Műhely - Köblös József: „Tiszteletes tudós, kegyességgel ’s böltsességgel tündöklő Áronok…" A pápai Torkos család története és szerepe a dunántúli reformátusság életében
MŰHELY Acta Papensia X (2010) 3-4. lakhelyváltás, egy jelentős vármegyei tisztség elnyerése, és egy ősi ároni családba való beházasodás. Felemelkedésük alighanem több kedvező tényező egybeesésének és tudatos kihasználásának köszönhető. Egyrészt anyagi bázisként kínálkozott a nem túl jelentős családi birtokállomány, melynek fel- használására egyik-másik családtag tudatosan odafigyelt (talán erre utal János Tótvázsonyra költözése és az 1778-as családon belüli birtokrendezés). Másrészt kimutatható egy tudatos rokoni kapcsolatépítés a Dunántúl északi felén élő jelentős kis- és középbirtokos református családokkal (Sándor, Szombati Cseh, Pázmándy, Pálfi, Mórocz, Csejtei, Laki, Tuba, Eőry, Horváth Margavics),252 melynek eredményeképpen a Torkos família szerves részévé vált a csendes ellenreformáció idején a térségben létrejött erős családszövedéknek. A felemelkedésnek fontos tényezője a tanultság is, hiszen a prédikátori szolgálatnak a teológiai, a világi jogvédő tevékenységnek pedig a jogi tanulmányok a feltételei (teológiát a két későbbi Jakab püspök végzett, jogot pedig II. Pál, és talán I. János tanult). A kapcsolatrendszernek, valamint az egyéni tehetségnek köszönhetően a család tagjai egyre magasabb egyházi és világi tisztségeket töltöttek be a helyi gyülekezet, valamint a pápai egyházmegye és a dunántúli református egyházkerület életében. De a nemesi családokra leselkedő legnagyobb veszélyt sem komoly tanulás, sem jó családpolitika, sem fényes karrier nem tudta elhárítani. Bár a pápai Torkos családban is viszonylag nagy volt a születésszám, de a szintén igen magas gyermekhalandóság, valamint a lányok túl magas aránya miatt a XIX. század elejére ez a família is a kihalás szélére jutott. 252 A Torkos család leszármazását ábrázoló 1-7. táblákon kívül ajánljuk a kedves olvasó figyelmébe a 8. táblát is, mely a Csuzi Cseh család XVIII. századi leszármazását ábrázolja. Ez a családfa plasztikusan láthatóvá teszi mindazt, amit tanulmányunkban állítunk (rajta két Torkost is felfedezhetünk). Ugyanebből a célból közöljük a 9. táblát is, mely a Pázmándy család egyik ágának leszármazását közli. Sajnos az egyébként más esetekben részletes családfákat közlő Nagy Iván ennél a családnál csak töredékeket bocsát közre, megjegyezvén, hogy „eredetéről és leágazásáról a családtól adatokat nem nyerhetve, csak a következő adatokra támaszkodhatunk”. NAGY 1857-1868. IX. 170. Nem járunk jobban akkor sem, ha Kempelennél keresünk adatokat. Éppen ezért tartottuk igen értékesnek azt a családfát, melyet az evangélikus Torkos család iratai között találtunk. MOL P 2257. A Torkos család iratai. 35. Bár csak egy ágat ábrázol, és évszámokat nem is tartalmaz, a függelékben mégis közöljük (9. tábla), mert ezen is felfedezhető két Torkos (ráadásul nem az evangélikus, hanem a pápai református családból), és hozzátehetünk egy harmadikat is: a családfán nem szereplő Pázmándy Juliannát, akinek Torkos (I.) János volt a férje. A közölt családfán dőlt betűvel az illető házaspárok lakóhelyét tüntetjük fel. % 263 «6#
