Acta Papensia 2009 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 9. évfolyam (Pápa, 2009)

Műhely – Adattárak - Bona Gábor: Pápai diákok a '48-as honvédsereg tisztikarában (Életrajzi adattár)

Adattár hamarosan zászlóaljának ideiglenes parancsnokságát is megkapta, a Fel­dunai sereg november 29-én kelt hadrendjében már e minőségében szerepel. A császáriak december közepén megindított általános támadása során a zászlóalj a december 16-án Nagyszombatnál vívott vesztett ütközetben jelen­tős veszteséget szenvedett. Maradványából 26-án megszervezték a 66. hon­védzászlóaljat, melynek őrnagyává Görgei 1849. február 13-án Gózont ne­vezte ki. A fel-dunai (VII.) hadtesthez tartozó alakulat részt vett Görgei fel­vidéki visszavonulásában, a tavaszi ellentámadásban, majd a nyári hadjárat csatáiban és ütközeteiben. Mindezeknek Gózon őrnagy is a részese volt, aki 1849. július 25-én a felső-zsolcai csatában a shcwechatihoz hasonló „huszár­csínyt" hajtott végre. Peoltenberg tábornok VII. hadteste itt szembe fordult a Cseodajev tábornok vezette, Görgei seregét üldöző orosz erőkkel. Az ütkö­zet két résztvevőjét a Sajó választott el egymástól. így elsősorban tüzérségi párbaj folyt, melynek során a folyó bal partja mentén álló magyar gyalogsá­got is veszteségek érték. Ezt látva Gózon kiválasztott ötven önkéntesével a nádassal benőtt partszakasz fedezékét kihasználva észrevétlenül átkelt a folyón és megrohamozta az orosz üteget. Hajszál híján el is foglalta azt, de az oroszok észre véve a veszélyt az utolsó pillanatban kereket oldottak. Az itt keletkezett zavar azonban meghozta gyümölcsét: Cseodajev beszüntette a harcot és visszavonult. Görgei Gózont e fegyvertényért augusztus 6-án alez­redessé léptette elő, majd 10-én kitüntette a csatadöntésért járó 2. osztályú katonai érdemjellel. A császáriak a világosi fegyverletétel után Aradon előbb hadbíróság elé állították, de mivel kiderült róla, hogy korábban nem volt tiszt a császári hadseregben, sorozó bizottság elé utalták. Ott viszont a katonaorvos alkal­matlannak nyilvánította, így nem lehetett őfelsége katonája. Szabadon bocsá­tását követően Siklóson telepedett le, ahol később haláláig ügyvédi gyakor­latot folytatott. Itt vette felségül Rihmer Herminát, majd annak halála után Rihmer Idát. 1867-ben a Baranya megyei Honvédegylet tagja lett és 1874. októberében Siklóson hunyt el. FORRÁSOK: Szül. akv.: MÓL 651., Nemesi évkönyv 1927-1928. 297-298., Pápai diákok 247., 258., 261., 272. és 862., MÓL: Bm. 1848. Folyamodványok 1. cs.fol.192., Uo.: Hm. Ált. 1849. 3564., 10623., 12657., Uo.: Görgey csal. gyűjt. 42. cs. 4. tétel 35., Uo.: Bm. Honv. segély 1868. 2595., HL 1848/49. 36/203. Uo.: Aradi hadb. 113/6 2/320., Mikár Zsigmond I. 9., Vas. Újs. 1874. 44. sz. 282 Acta Papensia IX (2009) 1-4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom