Acta Papensia 2009 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 9. évfolyam (Pápa, 2009)
Műhely – Adattárak - Bona Gábor: Pápai diákok a '48-as honvédsereg tisztikarában (Életrajzi adattár)
Adattár ŐRNAGYOK KÁLMÁNY LAJOS Kálmán (!) Ádám református „prédikátor" és Mészöly Éva fia, 1797. augusztus 17-én született és 21-én keresztelték Kenésén (a mai Balatonkenesén). 1812. november 3-án iratkozott be a Pápai Ref. Kollégiumba, ahol egészen a teológiai osztályok elvégzéséig tanult. De mégsem a lelké- szi, hanem a katonai pályát választotta: 1817-ben beállt a 19. gyalogezredhez. Közel 20 éves szolgálat után, 1836-ban kapta meg az első tiszti - a zászlósi - rangot, majd 1844-ben főhadnagy lett a 4. helyőrségi zászlóaljnál a dalmáciai Spalatóban (Split). Az első honvédzászlóaljak szervezéséről értesülve innen kérte 1848. május 27-én kelt levelében alkalmazását. Június 13- án ennek alapján századossá nevezték ki a Pozsonyban szerveződő 4. zászlóaljhoz. Alakulatával később részt vett a délvidéki harcokban és szeptember 21-én megsebesült a szenttamási szerb tábor ostrománál. Október 30-án őrnagy és a Nyíregyházán alakuló 43. zászlóalj szervezője és parancsnoka lett. Noha alakulata még felszereletlen volt, és lőfegyverrel is alig rendelkezett, a hadi helyzet következtében december végén harctéri szolgálatra vezényelték. A felső-tiszai hadtestet „erősítették meg" velük, mely a Galíciából betört császári Schlik-hadtest elől egészen Miskolcig szorult vissza. Mészáros Lázár hadügyminiszter, a felső-tiszai hadtest parancsnoka - akihez máshonnan is érkeztek erősítések - 1849. január 4-én csapataival Kassáig előre nyomulva megtámadta Franz Schlik gróf hadát, amiből azonban súlyos vereség lett. A túlnyomó részben újoncokból álló honvéd alakulatok nem állták ki az ellenség tüzét s megfutottak, a menekülés során a császáriak pedig a magyar tüzérség egy részét is elfogták. Különösen sokat szenvedett a 43. zászlóalj, melynek katonái hiába szorították a dzsida (a lándzsa) nyelét, sehogy sem tudtak vele visszalőni az ellenségre. Nem csoda tehát, hogy egy részük egészen Nyíregyházáig futott. Talán ezen elkedvetlenedve, vagy talán azért, mert valóban megbetegedett, Kálmány a csata másnapján szabadságot kért és kapott Níregyházára. Innen azután január 26.-án, élemedett korára hivatkozva, „béke-beosztásért" folyamodott a hadügyminisztériumhoz. Kérése meghallgatásra talált: február 22-én Karcag térparancsnokává nevezték ki. E beosztásában június 10-ig maradt, s ő felügyelte az itt levő tábori kórházat, valamint katonai szállító házat is. Ekkor újabb egészségügyi szabadságot kapott. Július 5.-én Kunmadaras térparancsnoka lett, melyet az ellenség közeledtével 24-én adtak fel a magyar csapatok. Nevével legközelebb az augusztus 13-ai világosi fegyverletétel alkalmával készült jegyzéken találkozunk. A szabadságharc után Aradon hadbíróság elé állították, mely 10 évi várfogságra ítélte. Az 1850. március 14-én kihirdetett ítélet azonban már Acta Papensia IX (2009) 1-4. 283
