Acta Papensia 2009 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 9. évfolyam (Pápa, 2009)
Műhely – Adattárak - Köblös József–Kránitz Zsolt: "Schola Papensis olim satis illustris fuit…" A Pápai Református Kollégium tagolódása és oktatási színvonala a XVII. században (Prédikátori és lelkészi adattár)
Műhely A problémát legfőképpen az jelenti, hogy ebben az időben ismerjük mindkét pápai lelkész nevét: egyikük az öreg Miskolci A. Péter, másikuk Kanizsai Pálfi János volt. így megkérdőjeleződik az a szakirodalomban sokszor emlegetett nézet, miszerint Kiskomáromhoz hasonlóan azért volt Pápán két református lelkész, mert egyikük a várbeli katonaság, másikuk pedig a város lakóinak lelkigondozását végezte, s így ellátásuk is különféle módon volt megoldva: a várlelkészt a katonaság, a városi lelkészt a városlakók fizették.46 Mit árulnak el erről forrásaink? Az tény, hogy a két lelkész párhuzamos szolgálata igen régi időkre nyúlik vissza.47 Mindez már így lehetett a XVI. század hetvenes éveiben is,48 sőt, Szakály Ferenc azt feltételezi, hogy ez a gyakorlat még a katolikus időkre nyúlik vissza, és a reformáció kezdetétől így ment át a protestáns lelkigondozásba is.49 Arra viszont semmiféle bizonyítékot nem találtunk, hogy a két lelkész szolgálata megoszlott volna a katonaság és a városlakók között. Sőt, forrásaink ennek éppen ellenkezőjét sugallják. A Kanizsai Pálfi-féle leveleskönyv egyik okmánya szerint Podári István főbíró 1612-ben Miskolci A. Péter mellé Kanizsai Pálfi Jánost hívta meg Pápára második lelkésznek. A levelet az esküdtekkel és a városi tanáccsal együtt részint a patrónus, részint a katonaság, részint pedig a városlakók nevében fogalmazta.50 A pápai presbitérium 1617-es névsorából kiderül, hogy a testületben egyaránt képviselteti magát a „vitézlő rend" és a „városi rend" is, a szabályzat szövege pedig feladataik ismertetése során semmi különbséget nem tesz a 46 „Ezen időktől [ti. Sztárai és a két Huszár idejétől kezdve] két papja volt a gyülekezetnek, egy a várban, egy a városban szolgált." KÖVY 1994. 603. TÓTH 1941. 24, 53-55. 47 Pápa város Kanizsai Pálfit meghívó levele 1612-ben a következőket írja: „Mivelhogy az mi varasunknac úgy szokása szerint, miglen az Isten boldogjab allapatban tartotta, es anny soc romlas es veßödelöm alá nem vetötte volt, kiben ez el múlt időkben forgoth, mindenkoron közöttunc két Praedicator lakot, úgy mint Hlyen nagy gyüleközetben, holot egynec fölötte soc es el viselhetetlen faratsaga vagyon..." 1612. május 16. Pápa. DREL I. 21. a. 3v-4r. TÓTH 1808a. 85-86. TÓTH 1808b. 21-22. Miskolci A. Péter elhunyta után a dunántúli egyházkerület a felsődunamellékitől kért lelkészt, ebben a levélben olvashatjuk a következőket: „Quod Celebris ista ecclesia Papensis a duobus ministris hactenus fuerit regi solita, Tuae pietati id liquidissimum esse non dubitamus." 1625. június 25. Pápa. DREL I. 21. a. 99v-100v. THURY 1904a. 54-55. 48 TÓTH 1941. 24. « SZAKÁLY 1994.164. 50 „...mindnyajunknac akarattyabol, mind Urunc ü Nagysaganac, mind Vitezlö rendnec es mind az egefi Varasnac akarattyabol es önnön maganac Praedicator Urunknac engedelmebol... Kegyelmednec jo akaró attyafiai: Papai fó Biro Podari Istuan az egefi Tanachial es Esküitekkel egyetemben örömest fiolgal." 1612. május 16. Pápa. DREL I. 21. a. 3v-4r. Ezt a levelet publikáló Tóth Ferenc is kihangsúlyozza. TÓTH 1808a. 85-86. TÓTH 1808b. 21-22, 54-55. TÓTH 1941.24. Acta Papensia IX (2009) 1—4. 27
