Acta Papensia 2009 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 9. évfolyam (Pápa, 2009)
Műhely – Adattárak - Bona Gábor: Pápai diákok a '48-as honvédsereg tisztikarában (Életrajzi adattár)
Adattár Ez a megoszlás többé-kevésbé megint csak eltér a honvéd tisztikar egészének képletétől. Abban ugyanis csak 30 százalékot tettek ki a volt diákok. Az ügyvédek és jurátusok aránya nagyjából azonos ott is. Jelentősen eltérés mutatkozik viszont a megyei- és egyéb hivatalnokok, valamint a volt császári-királyi tisztek és altisztek, végül pedig a földbirtokos-gazdálkodók arányszámában. Ezek a kategóriák a honvéd tisztikar egészét tekintve sokkal hangsúlyosabbak voltak. A mérnökök a tisztikar egészénél viszont jóval 10 százalék alatt maradtak. Most azonban már nézzük, személy szerint kik voltak azok az egykori pápai diákok, akik 1848/49-ben fegyvert fogtak a hazáért, és a honvédsereg tisztjei lettek. Életrajzuk katonás sorrendben - azaz elért rendfokozatuk szerint - következik. EZREDESEK Bucsi SZABÓ ZSIGMOND a Komárom megyei Csépen született, 1798. április 5-én. Szülei Szabó Zsigmond földbirtokos, Komárom megye táblabírája és nemes Kőrössy Lídia voltak. Vallása: református. Elemi iskolai tanulmányait követően 1813. november 3-án iratkozott be a Pápai Ref. Kollégiumba. Itt két tanévet hallgatott, majd 1815. december 10-én hadfiként (azaz tisztjelöltként) beállt a császári-királyi 19. gyalogezredbe. Négy év szolgálat után, 1819. július 1-jén, Komárom megye ajánlatára felvételt nyert a magyar nemesi testőrséghez. A testőrségnél - Bécsben - magasabb tiszti kiképzést kapott, s 1824. július 1-jén hadnagyként visszahelyezték a 19. gyalogezredhez. Ugyanitt 1831-ben főhadnagy, 1836-ban II. osztályú százados (alszázados), 1839- ben pedig I. osztályú százados (vagyis főszázados) lett. 1848 tavaszán ezrede gránátos osztályának parancsnoka volt egy Bécsben állomásozó gránátos zászlóaljban. Amikor 1848. május közepén a Batthyány-kormány meghirdette az első tíz honvédzászlóalj felállítását, Szabó Zsigmond az elsők között jelentkezett szolgálatra. így június 8-án őrnaggyá és a Veszprémben alakuló 6. zászlóalj parancsnokává nevezték ki. A június 3-tól július végéig folyó toborzás eredményeként 696 önkéntes csapott föl Veszprém megyében - valamint a környező megyékben - a 6. zászlóaljhoz, melyet a - jórészt a császári hadseregtől áthelyezett - tisztek segítségével ő szervezett ütőképes alakulattá. A sietség azért is indokolt volt, mivel a Délvidéken már kitört a polgárháború. A zászlóalj így már július 28-án megindult a „hadműveleti területre", s augusztus 8-án érkezett a délvidéki magyar erők egyik fő összpontosítási he276 Acta Papensia IX (2009) 1-4.
