Acta Papensia 2009 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 9. évfolyam (Pápa, 2009)

Műhely – Adattárak - Bona Gábor: Pápai diákok a '48-as honvédsereg tisztikarában (Életrajzi adattár)

Adattár lyére, a szenttamási szerb tábor szemmel tartására létrehozott verbászi tá­borba. (Itt az alakulat 296 fős kiegészítést kapott a debreceni 10. zászlóaljtól, létszáma azonban így sem érte el a szabályozott, 1200 fős létszámot.) A tűz­keresztségen Szenttamás augusztus 19-i, amúgy sikertelen ostrománál esett át az alakulat, ahol több halottat és sebesültet vesztett. Ezt követően a zász­lóalj az ókéri táborba került, s 1849. január közepéig - amikor is a magyar hadak zöme kivonult a Délvidékről - számos összecsapásban vett részt a szerb felkelőkkel. A zászlóalj későbbi parancsnokának, Szálkái Gergely őr­nagynak a visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a harcok során Szabó bátran és nagy hozzáértéssel vezette az alakulatot, katonáiról pedig „atyai módon gondoskodott". Az október elején, Béccsel történt szakítás után továbbra is kitartott a „magyar ügy" mellett. S mivel akkor sok magas rangú tiszt távozott, akiket pótolni kellett, az előrelépés lehetősége is megnyílt előtte. Október 14-én alezredessé és a bácskai hadtest egyik dandárénak parancsnokává léptették elő. Alig egy hónappal később, november 10-én pedig a „győri hadmegye" parancsnoka lett. Ez a beosztás azt jelentette, hogy neki kellett szerveznie és felügyelnie a több megyét magába foglaló győri hadkerület területén folyó újoncozást, új honvédzászlóaljak - köztük a győri 23. és 39. - alakítását, egy­ben pedig ő lett az itt tartózkodó katonaság elöljárója. (A győri hadmegye egyben Görgei osztrák határon állomásozó fel-dunai seregének hátországát is jelentette, mely további feladatok ellátását jelentette számára.) Fenti beosz­tását december utolsó harmadáig látta el, amikor is Görgei Pest irányába visszavonuló seregéhez csatlakozott. Az említett sereg - mely akkor már „magyar királyi feldunai hadtestének nevezte magát - 1849. január 5-én Vácott történt új hadrendi beosztása során Szabó alezredes a 3. hadosztály egyik dandárénak, majd röviddel később a hadtest katonai raktárának a parancsnoka lett. E minőségében vett részt Görgei téli visszavonulásában. 1849. március 10-én ezredessé léptették elő és kinevezték a komáromi vár térparancsnokává. Pontosan nem tudjuk, hogy új beosztását mikor vette át, mivel a várat Görgei csapatai csak az április 19-i nagysallói diadalt követően szabadították fel az ostromzár alól. (A Szabó Zsigmonddal egy időben a vár új parancsnokává kinevezett Guyon tábornok április 20-án érkezett Komá­romba.) Szinnyei József „Komárom 1848-49-ben" c. munkájából viszont tud­juk, hogy áprilisi fizetését már a vár pénztárából vette fel. A térparancsnoki funkciót egészen a vár feladásáig (okt. 2-4.) töltötte be. Rendeletéivel ő sza­bályozta a erődrendszerbe való ki- és belépést, adta ki az ehhez szükséges jegyeket, illetve útleveleket, továbbá fennhatósága alá tartozott a katonák beszállásolásának ügye, valamint a rend és a közbiztonság fenntartása Ko­Acta Papensia IX (2009) 1-4. 277

Next

/
Oldalképek
Tartalom