Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - Katona Csaba: A szerencsejátékos haszonbérlő és a "professionatus spielerek" (Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére)
Műhely Ahhoz azonban minden igyekezete kevés volt, hogy ne kelljen szóba hozni, miképp került kezébe az a pakli, amivel adósságát oly tetemesre hizlalta egyetlen estén. Ennek okát és kimenetelét így írta le: „A víznél menedékem nem lévén, ezen héti esős időben a közkávéházhoz vonulni s a vízivás utáni időt ebédig ott tölteni kényteleníttettem. Bizay úr, ki tudta tavalyról, hogy whistet játszani szoktam s kit én rossz részről nem ismertem, annál kevesebbet tudtam, hogy Prodanovits Dániel és Kováts Ferenc játékosoknak pajtása legyen, mondván, hogy nevezett urak, kiket fiscalisoknak nevezett, whistpartit keresnek, azokkal való játszásra fölszólított. S én azokat nem ismervén és annál inkább, mivel fiscalisocnak neveztették magukat, a legjobb hiszeműeknek lenni természetesen hívém, a hívást elfogadtam. [...] Ellenem mint Strohmann ellen együtt játszottak. [...] Kováts megnyervén velem Prodanovits ellen egy partiét, nem hogy nyereségének örült volna, inkább neheztelt, és Prodanovitsnak, hogy rosszul játszott, szemrehányásokat tett. [...] Hogy ha egymástól nyertek, egymásnak a játék végén soha nem fizettek, csepmességüket gyanítottam, de önjólelkűségem érzete azt elhinni nem engedte. Míglen másnap hallom, hogy ők nem fiscalisok, hanem úgynevezett professionatus spielerek és a pesti Wurm kávéháznak25 szüntelen lakói legyenek. Különösen Grósz Károly bécsi optikustól, ki történetből mellettünk többször megállóit és csínjukat kitanulta, azt az intést is, hogy velük ne játsszam, mivel egy kasszán játszanak és egymást a kezeikben levő kártyával jelekkel értesítik. Reájuk jobban vigyázni kezdtem, s csakhamar észben vettem, miként egymásnak föl, le, jobb és balra tett pillantásokkal jegyet adnak, ezután pedig a partnerem strohmanpajtása részére annyira regula ellen játszott, hogy a hibát egy kezdőnek sem lehetett volna megbocsátani." Román tehát — elmondása szerint — kényszerből, az unalom ellen küzdve, a fürdőn valóságos intézménynek számító Bizay szavára adva, afféle naiv polgárként ült le játszani két tisztességesnek látszó úriemberrel, majd döbbenten szembesült azzal, hogy valójában senki és semmi nem az, akinek és aminek látszik. Állítása több szempontból kétséges. Gondolhatunk itt azokra a vallomásokra, melyek szerint a szerencsejátékok több nemét is rendszeresen űzte. De gondolhatunk Bizay személyére is.25 26 Ez utóbbi, a „nemzet bárója" már inkább Krúdy Gyula irodalmi alakjaként ismert: évtizedeken át volt Füred kosztra és kvártélyra tartott mindenese, szórakoztatója, bohóca. Azonban ne legyenek kétségeink, tevékenysége nem merült ki az olcsó ripacskodással 25 A Wurm-udvarra nézve: VÖRÖS 1997b. “ BizayrótPORZÓ [ÁGAY] 1908.; KOHN 1937.; KATONA 2002c. 38 Acta Papensia VIII (2008) 1-2.
