Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - Katona Csaba: A szerencsejátékos haszonbérlő és a "professionatus spielerek" (Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére)
Műhely elegy mu lattatásban és mulatságszervezésben, színházi közönségfogásban és szerenádok meg macskazenék rendezésében. A Békés megyei, pontosabban gyulai származású Bizayt, aki persze nem volt báró, 1825-ben Bécsben már csalásért körözték,27 egyébként pedig buzgón foglalkozott kerítéssel, hamiskártyásoknak palimadár (Pechvogel) fogásával stb. Mozgása követte a prostituáltakét: nyáron Füreden, az év más részeiben pedig a pesti Váci utcában lehetett fellelni. „Sokban hasonlított Falstaff Jankóhoz: épp oly hencegő, ha ellenállásra nem talált, épp oly gyáva, ha az ember keményen a szeme közé nézett. Hazug, léha, de ötletes." — jellemezte őt Agay Adolf (Porzó). Tán ennél is szemléletesebb Zichy Géza leírása, azé a Zichyié, akit Bizay, mint fentebb láthattuk, megpróbált Sz. kisasszonnyal, a drámai szendével alkalmilag összeboronálni: „Balaton-Füreden egy vén piperkőc csodabogár fogadott, fürtös parókával, festett bajusszal: kezében ezüstfogantyús botot hordott, melyre nagy B. két pont és Zay volt bevésve. Ez karon fogott engem, a nagy étterembe vezetett. Legalább húszféle ételt és pezsgőt hoztak s én a vén kalandorral a legvidámabb hangulatban fogyasztottam mindent. Ekkor Bizai dicsérni kezdett s felszólította a jelenlevőket, hogy hangosan éltessenek. »Éljen!« hangzott minden asztalnál s a fürdővendégek egészségemre ittak. En kimondhatatlanul szégyelltem magamat s ügyetlenül hajlongtam jobbra-balra, aztán ki akartam egyenlíteni számlámat, de a vén szélhámos közbe vágott: »Ezt semmi esetre sem engedhetem meg!« s pénztárcámat kezébe véve pénzemmel mindent kifizetett, királyi borravalókat osztogatva végül még 10 forintot vett magához." Zichy története tipikus esete annak, amikor a kellő rutinnal felvérezett fürdői élősködő és kerítő éles szeme azonnal kinézte a potenciális áldozatot a zsenge korú fiatalember személyében. Elég nehezen hihető tehát, hogy Román ne tudta volna, miféle tőről fakad Bizay működése: vélhetően csakugyan kártyapartnert keresett (és nem is feltétlen legálisát), de nem unalmában, hanem mert szenvedélyes játékos volt. Bizay meg alighanem az áldozatra váró két dörzsölt kártyás, Prodanovits és Kováts kezére játszotta Románt, aki kispályásnak bizonyult hozzájuk képest. A romantikus máz sajnos lehullik Bizay figurájáról... De térjünk vissza Román beadványához! Abban innentől kezdve vádak sorakoznak megtámadói ellen. Róluk immár tudni véli, hogy mindkettő 27 Békés Megye Képviselőtestülete Megyei Levéltára (Gyula) IV. A. 1. b. Békés vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Közgyűlési iratok. 1825. Nr. 1911., 1825. Nr. 1926. Az iratok rendelkezésre bocsátásáért Erdész Adám igazgató úrnak mondok köszönetét. Acta Papensia VIII (2008) 1-2. 39
